E helyen jómagam vagy egy kiváló kollégám a magunk mögött hét történéseire szokott visszatekinteni – immár több mint két és fél éve, azaz rovatunk 2022. áprilisi, a Fidesz újabb kétharmados választási győzelmét követő elindítása óta.
Most azonban rendhagyó módon egy olyan esemény kapcsán ragadtam klaviatúrát, amely jegyzetem megjelenésekor még előttünk áll: Orbán Viktor az elmúlt évekhez hasonlóan ismét december 21-én tartja nemzetközi sajtótájékoztatóját. A kormányfő dátumhoz való merev ragaszkodása ezúttal némi áldozatot kíván a sajtó munkatársaitól, lévén, hogy a karácsony előtti harmadik nap ezúttal nem hétköznapra, hanem szombatra esik.
Ám alighanem számos kolléga lemond pihenőnapjáról. Hiszen ritkán fordul elő, hogy a nem kormánypárti lapoknál dolgozó újságírók – mint amilyenek mi is vagyunk – is kérdezhessenek Orbántól, ne csak tartsák neki a mikrofonállványt.
A mostani alkalom különlegességét csak fokozza, hogy az egy évvel ezelőttihez képest jelentősen átalakulni látszódnak a politikai erőviszonyok. Egy éve még a szélesebb közvélemény azt sem tudta, ki az a Magyar Péter, még úgy se, hogy Varga Judit akkori igazságügyi miniszter férje volt (tegye fel a kezét, aki képes megnevezni mondjuk Lázár János feleségét! – annak ellenére, hogy a fotóját, gyermekeikkel együtt, az építési és közlekedési miniszter a közösségi médiában kiposztolta). Maximum a diákhitelt felvevők találkozhattak egy-egy szórólapon vagy hirdetményben a nevével. (No meg az Mfor oldalán, mivel lapunk a Diákhitel Központ vezérigazgatói minőségében elsőként készített interjút Magyarral).
Bár Orbán a Novák Katalin pedofilbotrány miatti február közepi lemondása után aktivizálódott Magyarral a március 15-ei ünnepi beszédében még nem foglalkozott – maradt az addig számára jól bevált, kétharmadot hozó brüsszelezésnél –, ma már ezt nem teheti meg. A júniusi választásokon ugyan a Fidesznek országosan még sikerült megelőznie a Magyarnak politikai mozgásteret adó Tisza Pártot (Budapesten viszont már egál lett a „meccs”), az utóbbi hetekben viszont már helycsere történt. Igaz, egyelőre csak a közvélemény-kutatóknál, s azok közül is csak azoknál, amelyek nem a Karmelita szája-íze szerint „mérnek”. Például a Republikon Intézetnél, amely e hét elején tette közzé legfrissebb munkája eredményét.
A Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke, Horn Gábor idén július végén volt Klasszis Klubunk vendége.
Így hát már egy ideje máshogy kell kommunikálnia Orbánnak, mint március idusán. Megpróbálván meggyőzni a nem szemellenzős – vagyis a nem a „ha törik, ha szakad” alapon működő – Fidesz-szavazókat, hogy maradjanak velük és ne pártoljanak át Magyarhoz.
A meghívót szerkesztőségünknek is postázó Miniszterelnöki Sajtóiroda szokás szerint ezúttal sem közölte, miről is lesz szó az általában kétórás szeánszon – s nekünk messze nincsenek (nem is lehetnek) olyan súgóink, mint a kormánypártból két évtized után kiugrott Magyarnak. De abban biztosak lehetünk, hogy egy kis (?) brüsszelezés megint lesz. Már csak azzal a céllal is, hogy Orbán továbbfényezze, amit már a magyar királyi távirati irodának, illetve a rádiónak elmagyarázott. Nevezetesen, hogy miért nem ért célt a békemissziója – noha az volt az uniós elnökségünk első teendője. Persze aligha vehette komolyan egyetlen józanul gondolkodó se ezt a tervet, tisztában voltak, voltunk vele, hogy ez csak a szavazatszerző, -megtartó „honvédő” akció része. Mint ahogy az volt a Putyinnak telefonon elrebegett kérés, hogy legalább karácsonykor ne lőjenek az ukránokra.
Valószínűleg nem hagyja ki azt a poént se Orbán, hogy a jövő év – az ő megfogalmazásában – fantasztikus lesz. 4 százalékos GDP-növekedéssel, alacsony inflációval (kíváncsi vagyok, milyen bonmot-t rakott össze főnökének Rogán Antal, hiszen a „földbe döngölt” fordulatot már elsütötték – noha a pénzromlás immár két hónapja ismét fokozódik, s a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint ennek még koránt sincs vége). S persze a mindennek keretet adó ÚGA-ról, vagyis az új gazdaságpolitikai akciótervről is holtbiztosan lesz szó, amelynek letéteményese az aktuális közgazdász-libling Nagy Márton lenne, immár egyedüliként, a Pénzügyminisztériumot elnyelve, annak főnökét, a szintén ultralojális Varga Mihályt az MNB élére téve.
Vagyis kormányfői ígérgetésekből, nagyotmondásokból valószínűleg szombat délelőtt sem lesz hiány. Ami semmibe nem kerül, hiszen a jövőről mindig gátlások nélkül lehet szépeket mondani. Ha már a múltról és a jelenről képtelenség.
Persze Orbán beszédeit már eddig sem mindenki kajálta be. Legfeljebb csak a vakhitű fideszes szavazók, illetve a mindenkor a hatalmon lévőkhöz igazodók.
Míg azonban az utóbbi tizenöt évben ezt büntetlenül megtehetette Orbán, addig Magyar felbukkanása a hatalomelvesztés veszélyét hozta el számára. Legyen is annak hordozója a Tisza Párt vezére, vagy az ő mozgalma által kitaposott úton – akár Magyarhoz hasonlóan berobbanó – másik ellenzéki politikus.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
