Orbán Viktor miniszterelnök a váratlan húzások nagymestereként a szokásos pénteki rádióinterjúban jelentette be, hogy 2022-től a 25 év alatti fiatalok teljes személyi jövedelemadó-mentességet kapnak az átlagbérig. Így első hallásra természetesen mindenki örül ennek a népjóléti intézkedésnek. Ki merné ezt kritizálni? Talán 2010 óta annyira hozzászoktunk a hasonló kormányzati akciókhoz, hogy már fel sem tűnik, mi történik igazából.
Például rögtön ott van a váratlan szó. Miért kell ilyen fontos adózási szabályokat, amelyek mintegy 300 ezer munkavállalót érinthetnek, váratlanul bejelenteni? Lehet elkerülte a figyelmemet, amikor Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár a fiatalokkal tárgyalt a várható adócsökkentésről? Aligha, bár lehet titokban egyeztettek és nem szivárgott ki semmi az elhangzottakról. Megint az történthetett inkább, hogy senkivel semmiről nem egyeztetve, csak úgy meglepetésszerűen bejelentenek valamint, mint legutóbb a választási törvény átírását. Ez tökéletesen antidemokratikus, és egyben kiszámíthatatlan is. Ki tudja, holnap mit jelentenek be? Adómentesek lesznek a Baranya megyei zöldségesek? Lehetséges, nem lehet teljesen kizárni.
Másodszor például ott van a bejelentés helyszíne is. Én tisztában vagyok vele, hogy a parlament intézménye az elmúlt néhány évben (évtizedben, évszázadban) erodálódott, ennek ellenére el tudnám viselni, hogy az éppen aktuális miniszterelnök először a parlamentben adja elő a népjóléti terveit és nem egy rádión keresztül tudatja a néppel, hogy most éppen mit találtak ki.
Aztán persze felmerül a kérdés, hogy miért éppen a fiatalok? Mikor is hallatta a hangját az ifjúság legutóbb? Elég hangosak voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) közalapítványi átalakítása kapcsán. Elég hangosan szabad egyetemet és autonómiát követeltek. Ehhez képest pénzt kapnak. A egyetemmel kapcsolatban mostanában is sorra jönnek ki a hírek (átnevezés, költözés, ingatlanok, új tanárok névsora), nem lenne váratlan, ha a tiltakozások újra felerősödnének. Valamit lépni kellett. Évszázados uralkodói reflex, hogy a hangoskodókat, elégedetlenkedőket először mindig megpróbálják lefizetni. Hátha nem is lesz már annyira fontos a szabad egyetem, ha a tanulás mellett dolgozó diákoknak néhány ezressel több lesz a pénztárcájában?
Az időzítés persze elég átlátszó. Jövőre választások lesznek. Az Orbán-kormány azt hiheti, hogy mindennek és mindenkinek megvan az ára. Valahol elég egy zsák krumpli, másnak egy jó kis állás, a panziósnak néhány millió, a szállodásnak néhány milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatás. A nyugdíjasok a 13. havi nyugdíj egyheti összegének örülhetnek, a fiatalok pedig a négygyerekes anyákhoz és az őstermelőkhöz hasonlóan nem fizetnek majd jövedelemadót. Ez azonban nem fog működni, mert vannak olyan emberek, akiket egy köteg pénzzel nem lehet megvesztegetni, vannak olyan fiatalok, akik azt mondják a kormánynak: tartsd meg az aprót!
Másrészt ez egy ördögi kör is: mindenkit agyontámogatnak. Alacsonyak a bérek, a nyugdíjak, ellenben magasak a megélhetési költségek, ezért az állam megállás nélkül tömködi a különböző társadalmi rétegek zsebeit. Támogat, aztán megint támogat. A támogatott pedig annyira megszokja, hogy ha kitátja a száját, akkor kap enni, hogy soha nem tanul meg önmagáról gondoskodni.
Talán adómentesség helyett az államnak és a cégeknek nem az éhenhaláshoz is kevés bért kellene adniuk a kizsákmányolt fiataloknak (sem). Magasabb jövedelemből vígan ki tudnák fizetni a fiatalok az eddig sem túl magas 15 százalékos szja kulcsot. De egy ilyen gazdaságot biztos sokkal nehezebb és hosszadalmasabb lenne kialakítani, így maradnak a pénteki váratlan rádiós bejelentések. Tegye fel a kezét, ki nem akar adózni? Lehet, hogy holnap Önnek is szerencséje lesz.
