Hetente igyekszünk bemutatni egy rövid áttekintést és rendszerezést követően, hogy mely témák mozgósították leginkább olvasóinkat, melyek voltak azok a cikkeink, melyek a közösségi médiában az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalain a legtöbb hozzászólást kiváltották. A válogatás célja nem a szerkesztőségi állásfoglalás vagy véleményformálás, hanem az olvasói reakciók bemutatása. A hozzászólásokat változatlan tartalommal közöljük, csupán a helyesírási hibákat javítjuk ki.
Csütörtökön reggel, amint mi is hírt adtunk róla, rakétatámadás érte Munkácson egy elektronikai gyár épületét. A kárpátaljai attak a magyar határ közelsége, illetve a terület eddigi relatív érintettlensége miatt is újdonság és tekinthető egyfajta eszkalációnak. A fejleményről Rácz András történész, Oroszország kutató, a Corvinus Egyetem mesteroktatója hosszú írást osztott meg, melyet a Privátbankár szemlézett.
Rácz írásában lényegében arra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben létezett olyan illúzió, hogy Kárpátalja egy védett régió, amire nem terjed ki a háború közvetlen veszélye, úgy ez most véget ért, és meglátása szerint a közvetlen támadások várhatóan ismétlődni is fognak.
Az nem újdonság, hogy olvasóinkat leginkább az orosz-ukrán konfliktus aktuális hírei késztetik kommentelésre. Érdekes módon visszatérően nem is a közvetlen hírhez érkezik a legtöbb észrevétel, hanem inkább a háború egészéhez, a konfliktus alapjaihoz, a felelősök kereséséhez szólnak hozzá. Miközben egyértelműen szakértők tömegei ülnek billentyűzetük felett, a leírt érvelésekben egyértelműen tettenérhető és olvasóink rutinosan le is leplezik kölcsönösen a nézőpontokat befolyásoló „propagandákat”. Elkülönül az ukrán elnököt hibáztató narratíva, ami a kormány által is hangsúlyozott módon azt a szempontot helyezi előtérbe, hogy Zelenszkij már „rég békét köthetett volna”, illetve hogy a Biden-kormány tüzelte fel az ukránokat és így bosszantották fel a saját biztonságát így jogosan féltő orosz népet.
Benedek így fogalmaz:
„Amerika, konkrétan Biden kezdte, biztatta föl az ukrán vezetést anno, a NATO meg fölfegyverezte őket. Ezt ugye könnyű belátni, hogy veszélyeztette Oroszország biztonságát, megpróbálta a Zelenszkij-kormányt jobb belátásra, tárgyalásra bírni [...]. 2023-ban már béke lehetett volna területvesztés nélkül, ha tárgyalnak erről. De a nyugat harcra buzdította az ukrán vezetést. A nép ezt nem akarta és nem is akarja, de Zelenszkij a nyugat hatására, fegyver, pénz és milliárdok birtokában harcol. Ez indokolja sajnos a háborút.”
Emellett pedig természetesen megjelenik a nyugati vezetőktől, illetve hazánkban főleg ellenzéki politikusoktól vagy független sajtóorgánumokban olvasható nézőpont is, mely szerint Oroszország tankokkal védett békéje oximoron, Ukrajna jogosan védi a saját szuverenitását.
„Hagyjuk már ezt a primitív orosz propagandát! Semmi sem indokolja, hogy az oroszok tömeges mészárlást hajtsanak végre Ukrajnában. Aki ezt elfogadja, az is részese és felelőse a gyilkosságoknak.”
A dichotómiára a példákat napestig sorolhatnánk, magukért beszélnek, de mindkét perspektívára számtalan hozzászólást tudnánk még mutatni. Talán a figyelemre méltó mindebben az a kétpólúsúvá vált gondolkodás, hogy a felek teljesen a magukévá teszik az általuk megismert álláspontot, és bármilyen hozzá kapcsolódó hírt olvasnak, ott leginkább visszatérően ugyanezek az alapkérdések és alap értelmezési ellenállások feszülnek egymásnak. Talán e szélsőségesen különböző értelmezési hozzáállás miatt kerülhet ez a téma visszatérően a legkommenteltebb posztok közé.
A munkácsi gyárat ért támadás nem várt zavart okozott a belföldi kommunikációban is: Sulyok Tamás köztársasági elnök csütörtök reggel részvétet nyilvánított a közösségi oldalán, melyet nem sokkal később módosított: az „orosz rakétatámadás” kifejezésről törölte az orosz szót. A Köztársasági Elnök hivatala magyarázatként a módosításra azt írta, hogy a hivatal „részletes megerősítést a támadás körülményeiről még nem kapott”, ezért pontosítottak.
Egyes olvasóink azt kérik számon, hogy ha ennyire nyilvánvaló a támadó kibenléte akkor miért az óvatoskodás? Mások humorral reagáltak, és ötleteket adtak, hogy támadhattak esetleg az ufók is, vagy „egy máig harcoló német alakulathoz köthető a támadás”. A reakciók tömkelegéből ugyanakkor egyértelműen kiolvasható, hogy a poszt utólagos módosítása erősen amatőrnek bizonyul, ami sokakban kelt ellenérzést, még annyira is, hogy ennek hangot adjanak.
Az esettel kapcsolatban közreadtuk Dobrev Klára, a DK elnöke közleményét is, aki rá már talán jellemző explicitséggel fogalmazta véleményét: „Putyin menjen a pokolba az agressziójával együtt!”
A megosztott hírünk alatt érkező kommentek sokasága – különösképpen az augusztus 20-ai nemzeti ünnepünkön kiadott Dobrev-közleménnyel együtt – rámutat arra a fontos körülményre is: a DK szerepe a jövő évi választásokon még mindig sok kérdést vet fel. Egyesek Dobrevre a Gyurcsány-éra bűneit olvassák rá, mások a Magyar Péterrel való viszonyát (ki támad kit) kérik rajta számon. Mindenesetre ha nem kerekedne bennünk felül a hazaszeretetből fakadó félelem, akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy izgalmas nyolc hónap elé nézünk a belpolitikában is.
Aki pedig ennél is több véleményre kíváncsi, lájkolja az Mfor Facebook-oldalát és a Privátbankár Facebook-oldalát.
