Az 1833-ban született Alfred (eredetileg Nobelius) édesapja mérnök volt, a családban mindenki művelt embernek számított. Később átköltöztek Szentpétervárra, egy egyszerű kis faházba, de nem ez számított, a város akkor számára csillogó, nagyvilági metropolisnak tűnt, kiváló oktatási és tudományos bázissal.
Átvágták a Wall Streeten
Közhely, hogy minden ember élete kész regény, de Alfred Nobelé tényleg az volt. (Csoda, hogy eddig nem forgattak róla a svédek több szériás sorozatot a Netflixen.) A testvéreket kiváló professzorok tanították, oroszul, franciául, angolul és németül beszéltek a svéd mellett. Alfred olaszul is elég jól megtanult, a későbbi San Remó-i éveknek köszönhetően.
A fiatalember különösen fogékony volt a kémiai tanulmányok iránt, de ekkor még nehezen lehetett volna megjósolni, milyen nagy jelentőségű találmányokat köszönhet a világ ennek az érdeklődésnek és szorgalomnak. Az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy pár évtized múlva milliárdos világpolgár lesz, aki otthon érzi magát Hamburgban, New Yorkban, Párizsban vagy az imádott San Remó-ban is. Svédországból ugyanis gyakran menekült kevésbé hideg országokba.
Találmányai, amelyet nemcsak a hadiipar hasznosított, felkeltették az akkori nagyhatalmak figyelmét. Amilyen zseni volt a kémiában, annyira nem értett az üzlethez, legalábbis ezt árulja el életének több fejezete. Amikor 1866-ban megérkezett New Yorkba, elképedve látta, hogy az utca másik oldalára nem nagyon tud átmenni, mert a lovaskocsik ezrével igyekeztek a kialakuló Wall Street virágzó irodáiba, ahol a vadkapitalizmus született.
Robbanások, sok halottal
A nagyvárost ekkor kolerajárvány sújtotta, politikai csatározások, nyomorult körülmények között élő bevándorlók és az afroamerikaiak – korai – rasszizmus elleni harca jellemezte.
Sajnos olyan helyi ügynököt talált, aki nem volt tisztességes: Alfred tudomása nélkül írt alá szerződéseket amerikai üzletemberekkel a „robbanó olajról”. Hamis cégnevet használt, nagyon magas jutalékot kért, és részvényeket is nyomtatott Nobel tudta nélkül.
New Yorkba érkezése utáni napon pedig megtörtént a tragédia. Egy szállítmányozó cég hátsó udvarán a munkások újonnan érkezett ládákat nézegettek, amelyekre csak annyi volt írva, merchandize – áru. A vizsgálgatás közben a ládák felrobbantak, 17 ember szörnyű halálát okozva, emberi maradványokat találtak több sarokkal arrébb is.
Cikkek jelentek meg a nitroglicerin miatti pánik kapcsán. Ráadásul nem ez volt az egyetlen katasztrófa, hiszen a panamai robbanást, amely hatvan ember halálát okozta, most kapcsolatba hozták a New York-i történésekkel. A balesetek azért történtek, mert akik foglalkoztak a szállítmánnyal, nem ismerték annak természetét, és hogy miképpen kell vele bánni.
Akasszák fel!
A bíróság annyit állapított meg kihallgatása során – némi gúnnyal – hogy a „nitroglicerin kezelése tökéletesen biztonságos, de Nobel tanú nem tudta megmondani, milyen körülmények között robban fel”.
Az egyik szenátor nem fogta magát vissza: szerinte aki más emberek halálát okozza a nitroglicerin-tilalom megszegésével, az felér a szándékos emberöléssel, és javasolta, hogy Nobelt akasszák fel.
Amit végül megúszott, de olyan védte meg most is, aki később kihasználta. Ahogy egyik levelében írja: „Az, hogy valaki rendes pénzt kapjon azért, amit feltalált, itt lehetetlen. New Yorkban annyi a csaló, amennyi soha azelőtt nem volt.” De másutt, így Angliában is előfordultak a rossz tárolás és kezelés miatt balesetek, ezek után érthető, hogy eleinte senki nem akart neki hinni, hogy tényleg meg tudja szelídíteni a nitroglicerint.
Gátlás, cinizmus, lenézés
Mindeközben nosztalgiával álmodozott az írói pályáról, és nem tett le róla, hogy regényének leporolja az ötletét. A szerelemben nem volt szerencséje, sőt, kifejezetten a nők iránti gátlásról és meglehetős cinizmusról árulkodik egyik megjegyzése: „X fővárosban 30 228, 16-25 év közötti fiatal hölgy található. Közöttük 2 mind lelkileg, mind testileg szép, 10 csak lelkileg szép, 60 csak testileg szép, 650 takaros, 26 186 csúnya és 3320 szokatlanul csúnya.”
Ez a tudós emberre jellemző hideg pontosság nem meglepő, bár megdöbbentő. Hogy ő mennyire volt szép, arról nem esik szó, az nem is volt téma, a nőket eladandó árucikknek kezelték, hiszen saját jövedelmük nem lehetett. A férfiaknak nem kellett fiatalnak és szépnek lenniük, csak a nőknek, amin még a sok pénz se mindig segített. Az is jellemző, hogy bár ő 35 éves volt ekkor, csak 16-25 év közötti lánykákat tudott maga mellé képzelni, ami eleve kishitűségről, kisebbrendűségi érzésről, a magabiztosság hiányáról árulkodik.
Nem csoda, hogy magányos maradt és nem talált igazi társat, a mindent elvakító szerelem elkerülte.
Hirdetést adott fel
Egész életében az akkori fogalmak szerint döbbenetes dolgokat művelt, ami nem volt szokatlan egy zsenitől. Különleges ötleteinek nem volt se vége, se hossza. Idősebb korában azon filozofált, hogy építeni kellene egy házat az öngyilkosoknak. A másik, amit igencsak furcsállottak a kortársak, hogy bár hatalmas vagyonnal bírt – 355 szabadalma volt bejegyezve, 20 országban 90 gyárat alapított – nem talált magának igazi társat és magányosnak érezte magát. Közben szeretett volna alkalmazni egy profi munkatársat is, aki az üzleti leveleit megírja. Elhatározta hát – 42 éves korában –, hogy hirdetést ad fel.
A világtörténelem kevés olyan újsághirdetést ismer, amelyet annyiszor idéztek, mint azt, amit Párizsba költözése után megjelentetett egy osztrák újságban – tudjuk meg Ingrid Carlberg Alfred Nobel című nagyszabású, éveken keresztül folytatott kutatómunka után megírt életrajzából, amelyet Garam Katalin kitűnő fordításában olvashatunk magyarul.
Az osztrák Bertha Kinsky – vagy ahogyan előszeretettel nevezte magát később, Bertha von Suttner – szép volt, de 32 éves, és ami akkoriban még nagyobb hiba volt: művelt és olvasott. Bertha ráadásul másba volt szerelmes, olyanba, aki nem vehette el. Pár év múlva ott hagyta Nobelt és igazi szerelmével, Arthurral elmenekültek a Kaukázusba.
A többi szerelmi kaland – közte a Sophie Hesszel kialakult kapcsolat – sem végződött happy enddel.
Csillagászati vagyonából szívesen adakozott
Közben Nobel egyre-másra kapta meg még életében a kor magas rangú kitüntetéseit, folytatta tudományos-technikai munkásságát, tökéletesítette találmányait, konzorciumok és holdingok foglalkoztak szabadalmai értékesítésével és üzleti ügyeivel. Megkezdődött egy nemzetközi konjunkturális időszak, melynek következtében vagyona csillagászati magasságokat ért el. Mindig sorban álltak lakása előtt, a párizsi Avenue Malakoffon a kéregetők, kuncsorgók tömegei. Ő pedig nagyvonalú adakozónak és ajándékozónak bizonyult, de mint magánember nem találta meg a boldogságot.
Ahogy később Berthának írta, „nincs Madame Nobel és az én esetemben Ámor nyilait helytelenül, ágyúk helyettesítik”.
A nőtlen, gyermektelen és dúsgazdag Alfred Nobel 1896. december 10-én hunyta le a szemét – az élet furcsa fintora, hogy a szívét nitroglicerinnel kezelték… A világ legrangosabb elismerését ezért osztják minden évben ezen a napon.
Ez Luca napjára esik, márpedig a fény (Lucia) napja egyike a legrégibb svéd ünnepeknek. Ilyenkor a szép szőke (és újabban persze tejeskávé színű és fekete bőrű, szemű) leányok és fiúk, fejükön gyertyakoszorúval, fehér angyal-tündér ruhában énekelnek, az iskolákban és más rendezvényeken is, így köszöntik a kitüntetetteket. A díjkiosztás Svédország legtekintélyesebb társadalmi eseménye, amelyen mindig részt vesz a királyi család.
Mindenki csak életében kaphatja meg
Alfred Nobel nem egy-egy tudományos pálya vagy életmű elismerésére szánta a díjat, hanem konkrét teljesítményért, eredményért. Ezt az indoklásban mindig le is írják. A magas rangú kitüntetést a jelölt csak életében kaphatja meg, így a tudományos élet és az irodalom jelesei közül számos személy végül nem érhette meg, hogy sor kerüljön rá, holott munkássága érdemessé tette volna az elismerésre.
A Nobel-békedíj az egyetlen, amit nem természetes személy is kiérdemelhet: több példa volt arra, hogy szervezetek kapták e kitüntetést. A tudományok és az irodalom díjazottjai azonban csak magánszemélyek lehetnek.
