Egy tanulmány most azt vizsgálja, hogy a deathbot, azaz „halálrobot” milyen hatással lehet a gyász átélésére, és milyen bonyolult etikai vonatkozásai vannak.
Mi is pontosan a deathbot? Egy olyan chatbot, amely egy meghalt személy társalgási viselkedését – annak tartalmát, szókincsét és stílusát – utánozza.
Ehhez az elhunyt személy szöveges üzeneteit, videó- és hangüzeneteit, e-mailjeit és közösségi média bejegyzéseit veszik alapul, és a mesterséges intelligencia segítségével utánozzák az elhunyt ember beszédét, szófordulatait vagy írásbeli válaszait.
A deathbot leggyakabban a korábbi szövegek feltöltésén alapul, de a verbális bemenettel és hangkimenettel rendelkező deathbotok is egyre gyakoribbak. Ilyenkor „digitális maradványokra” támaszkodnak, és MI-vel olyan válaszokat generálnak az ember által feltett kérdésekre vagy gondolatokra, amelyek hasonlíthatnak az elhunyt személy válaszaira, amiket beszélgetéseiben használt.
Fotó: Depositphotos
Két filozófus, Dr. Regina Fabry és Mark Alfano docens évek óta kutatják az ember-deathbot beszélgetésekről szóló beszámolókat, és a gyászfolyamatra gyakorolt lehetséges hatásait. Azt is vizsgálják, hogyan működnek a deathbotok, és mi történik akkor, ha hibákat vét, ami beláthatatlan károkat okozhat az itt maradt, élő ember lelkében.
A gyász feldolgozásának új módja
„Optimista szemszögből nézve a deathbotok olyan technológiai erőforrások, amelyek képesek alakítani és szabályozni a gyász érzelmi folyamatát” – mondja Dr. Fabry.
A kutató hozzáteszi, hogy a deathbottal való interakciók lehetővé tehetik a gyászolóknak, hogy folytatni tudják a "szoros kapcsolattartással járó szokásokat", mint például a társalgással együtt töltött időt.
„Ám vannak, akik nem akarják, hogy haláluk után deathbot formájában „zombizálódjanak” – hangsúlyozza Dr. Fabry.
A szakértő arra figyelmeztet, hogy a gyászélmények összetettek és változatosak. Számos tényezőtől függ, hogy hogyan és mennyi ideig gyászolunk, és mely erőforrások vagy gyakorlatok támogathatnak a legjobban minket a veszteségben.
Ezek közé tartozik a halál oka (például baleset, hosszan tartó betegség vagy emberölés miatt következett-e be); a gyászoló és az elvesztett személy kapcsolatának fajtája és minősége; és a tágabb értelemben vett kulturális szokások, amelyek a gyászfolyamatot alakítják.
Továbbá a deathbotok gyászra gyakorolt pozitív vagy negatív hatása attól is függ, hogy a gyászolók hogyan viszonyulnak a deathbotok társalgási lehetőségeihez és korlátaihoz.
„Például tisztában van-e a gyászoló, hogy egy deathbottal cseveg, amely hibázhat is? Emellett a gyászoló ember – legalábbis időnként – nem érezheti-e úgy, mintha a szó szoros értelmében egy halottal beszélgetne? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása több empirikus kutatást igényel" – mondja Dr. Fabry.
A beleegyezés kulcsfontosságú kihívás lesz
Biztosra vehető azonban, hogy néhány ember biztosan nem akarja majd, hogy halála után deathbot formájában fennmaradjon. Míg mások még életük során jelezhetik, hogy haláluk után egy deathbot megjelenítse őket, és erre a célra adatokat gyűjtsenek róla.
Ezért a gyászolóknak – és a deathbot szolgáltatásokat kínáló technológiai cégeknek – erkölcsi kötelességük lesz tiszteletben tartani a halottak kívánságait.
Egyes kutatók azonban rámutatnak arra, hogy a gyászolók akár személyiségzavarokkal is szembesülhetnek, ha túlságosan egy deathbotra hagyatkoznak, amikor majd megpróbálnak eligazodni egy olyan világban, amelyet egy szeretett személy halála visszavonhatatlanul megváltoztatott.
Azt is figyelembe kell venni, hogy az ember-deathbot interakciók során egy visszafordíthatatlanul elveszett emberi kapcsolat helyébe egy mesterséges intelligencia által való digitális kapcsolat lép, ami önámításhoz vagy akár téveszmékhez vezethet.
„Ezért a problémák megelőzése érdekében javasoljuk az „automatikus védőkorlát” bevezetését, amely megállapíthatja majd, ha egy gyászoló személy túlzottan függővé válna a deathbottól.Továbbá azt javasoljuk, hogy a deathbottal való interakciót gyásztanácsadó vagy terapeuta felügyelje" – mondja Dr. Fabry.
