Párizsban az üzletbe vagy étterembe való belépéskor feltétlenül köszönni is kell: bonjour, ha nappal van, bonsoir, ha éjszaka. A szemkontaktust is javasolja az amerikai Travel and Leisure magazin szakírója. A S'il Vous Plait és a Merci – kérem, köszönöm - ugyancsak ajánlatos. Van, aki eleinte elköveti azt a hibát, hogy odamegy az eladóhoz a boltban, és közvetlenül egy kérdésbe kezd, mielőtt kimondta volna a bonjourt.
Fotó: Depositphotos
Az étkezésnek egész más a szerepe és hangulata a galloknál, mint mondjuk az USA-ban, teljesen eltérőek a vendéglátós szokások. A párizsiaknak az evés és ivás a kedvenc időtöltése, amit komolyan kell venni. Soha nem rohannak ki az ajtón az étkezés befejezése után. (Ezért sem arattak sose átütő sikert a gyorséttermek.)
Az étkezés olyan alkalom, amikor élvezzük az ételek ízeit és a társaságot. Ez az oka annak, hogy a számla nem érkezik meg azonnal, amint kiürítettük a tányérjainkat, vagy megittuk az utolsó korty vizet. (A számla csak akkor kerül az asztalra, amikor Ön kéri ( l'addition, s'il vous plait ). A legtöbb neves étterembe nem lehet csakúgy beesni, hanem foglalni kell, előfordulhat, hogy elég előző este, de sok helyen egy hét vagy egy hónap a minimum.
Figyeljünk az éttermek nyitva tartására
Párizsban az éttermek lényegesen kisebbek, és ellentétben az amerikai nagyvárosokkal, mint például Los Angeles vagy New York, nem annyira az asztalok forgása és a vendég létszám növelése érdekli az alkalmazottakat, mint inkább az, hogy valami finomat készítsenek az előre megadott konyhai órákban. Általában ez az időkeret dél és 14:15 közé esik ebédidőben, és 19:00 és 22:30 vacsora esetén, bár vannak egész nap nyitva tartó éttermek és kávézók, amelyek mindig feltüntetik, hogy náluk a szolgáltatás folyamatos.
Ha egy híres Michelin-csillagos helyet választunk, ajánlatos kerülni az augusztusi vagy decemberi látogatást, amikor sok étterem bezár, a vakáció miatt. Bár idén nem valószínű, hogy az augusztust kihagynák.
Cafék, ahol Hemingway és Sartre olvasgatott
Ha még nem vette volna észre valaki, Franciaországban az étel az élet. Semmi sem olyan élvezetes, mint az embereket nézni a bulváron, vagy olvasgatni, ahogy Hemingway vagy Sartre tette anno valamelyik caféban. Az éttermi teraszokon továbbra is megengedett a dohányzás, de nem biztos, hogy a kávé mindenütt jó. Az amerikai, de Párizsban élő cikkíró szerint jobban jár az, aki bort vagy sört rendel. A minőségi kávé szerelmeseinek érdemes felkeresniük a mostanában nyílt kézműves kávézókat, amelyek Párizsban egyre szaporodnak. Ezekben kapható olaszos, erős, csepegtetett feketekávé is.
E mellé jólesik egy bagett, de az sokszor tömeggyártású és nem olyan finom. (Bár ezt egy külföldi bizonyára nem tudja felmérni). A pékségekben inkább tradi-t kell vásárolni, amely csak lisztet, sót, vizet és élesztőt tartalmazhat, és általában kézzel készítik a helyszínen. A párizsiak egyébként nem igazán esznek az utcán, sem a számítógép mellett, sem a metrón, legfeljebb séta közben a fiatalok elmajszolnak egy szendvicset. Kávét sem szürcsölnek útközben.
Ne érintsd meg – csak ha megvetted
Nem szokás piacokon az árut megérinteni, ahogy a franciák mondják: ne touchez pas ! Ez az élelmiszerstandokra ugyanúgy érvényes, mint hétvégi brocantes (bolhapiacok) bármelyikére Ha mégis kézbe vennénk az árut, kérjünk engedélyt az eladótól.
Ha nem akar sétálni vagy metrózni, az autós szolgáltatások mindenhol elérhetőek, ami magában foglalja a régimódi taxikat is. A régi ikonikus taxik hivatalos neve Taxi Parisien vagy G7, ez mindig fel van feltüntetve a járművön. Népszerűek a hagyományos taxiállomások, az Ubert is széles körben használják. A viteldíjak természetesen az úti céltól függően változnak, de a repülőtéri árak egységesek: a Charles de Gaulle-tól 56 euróért visz be a központba a Taxi Parisien a jobb parton, és 65 euróért a bal parton; Orlyból ezek az összegek 36 illetve 44 eurót tesznek ki. Kérdés persze, hogy az olimpia idején nem kapnak-e vérszemet a taxisok – a tömegközlekedési jegyek árát ugyanis már jócskán felvitték.
