Soha nem tapasztalt reptéri káosz jellemezte idén az európai reptereket. Bár még globális adatok nem láttak napvilágot, de az airhelp.com adatai szerint Európában az utasok 35, míg az Egyesült Államokban 27 százaléka indult késéssel vagy volt érintett járattörlésekben. Ez annyit jelent, hogy május és augusztus között összesen 246 millió európai utas (Amerikában 264 millió!) volt kénytelen órákig vesztegelni a terminálokban – sokszor étel és ital és legfőképen információ nélkül. Azokról nem is beszélve, akiknek éjjel kellett szállodát keresni, vagy a reptér padjain aludtak. (Sajnálatos adalék: a magyar gyökerű WizzAir több alkalommal hagyta „faképnél” így utasait különböző európai reptereken…)
Kártérítésre fel!
Az utazási problémák miatt egy 2004-es uniós szabályozás értelmében kártérítés jár, pontosabban járnak az érintetteknek. Ezt közvetlenül a légitársaságoktól kérhetik – de itt is teljes a káosz. Kommunikálni szinte lehetetlen velük, kártérítést igényelni macerás és időrabló. Telefonon elérhetetlenek, e-mailre nem válaszolnak személyes ügyintézés pedig legközelebb a Holdon – talán…
Napirenden van az utasjogok európai újraszabályozása – mondta el kérdésünkre Ujhelyi István, az Európai Parlament (EP) közlekedési és turizmus szakbizottságának első alelnöke. Ennek első lépéseként egy, a légitársaságok számára kötelező etikai kódexet dolgoztak ki, s ebben szerepel a kártérítés feltételeinek szigorítása is. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a nyári botránysorozat „felelősei” elsősorban nem a légitársaságok, hanem a repterek, amelyek egyszerűen nem voltak képesek kezelni a megnövekedett utasforgalmat.
Ezt a piaci rést használják ki a kártérítésre specializálódott cégek – és bizony aratnak is. A Flycom, a Compensair és vagy tucatnyi társuk egyszerű ügyintézést ígér, és azt hirdeti magáról, hogy a pénzhez macera nélkül, egy kérdőív párperces kitöltése után hozzá lehet majd jutni. Korrektül minden ilyen vállalkozás közli, hogy ugyan előzetesen munkadíjat nem számolnak fel, de a visszaszerzett pénz jelentős részét – akár felét is! – jutalék formájában megkapják, pontosabban levonják. (Erről írtuk tavaly januári cikkünkben.)
Mennyi az annyi…
A megkeresett „kártérítésvadász cégek” közül mindössze egy, a lengyelországi Airhelp válaszolt kérdéseinkre. Statisztikáik szerint kártérítésre Európán belül idén 73 millió utas volt érintett valamilyen módon a késésekben. De hogy mennyi embernek kellett minimum háromórás késéssel megküzdeni, arra szerintük a válasz: Európában 7,9 millió utasnak járna valamilyen kártérítés. (Az európai járattörlések adataik szerint négy hónap alatt 4,2 millió utast érintettek!) A kártérítésre szóló igényt azonban csak az érintettek töredéke nyújtott be. Hogy ezek közül hányan jutottak hozzá a maximum 600 eurós „fájdalomdíjhoz”, arra jelenleg nincs adat. Félő, hogy csak nagyon kevesen.
Tovább bonyolítja a helyzetet a jelenlegi szabályozás. Például ha valaki az AirFrance New York-i járatára vett jegyet – mint e sorok írója –, de az út egy részét az amerikai Delta fedélzetén repülte (és az késett vagy törölte a járatot!), már nem jogosult kártérítésre hiszen a Delta nem európai cég…
Budapesten jobb volt a helyzet
A szolgáltató cég szerint a budapesti járatokon 810 000 embernek lenne lehetősége kártérítéshez jutni – a Budapest Airport június-augusztusi adatai szerint havi 1 millió felett volt az utazók száma! Az érintettek közül ugyan 56 ezren élhetnek a kárpótlás a lehetőségével – az Airhelp adatai szerint –, de nagyon valószínű, hogy csak kevesen kezdtek neki a macerás ügyintézésnek. Ez egyáltalán nem csoda Maciej Jelenski, az Airhelp kommunikációs vezetője kérdésünkre elmondta, hogy felmérésük szerint a magyar utasok 85 százalékának egyáltalán nincs ismerete arról, hogy jogosult kárenyhítésre.
Az viszont a hírekből is kiderült, hogy a budapesti helyzet sokkal jobb volt, mint a nagy európai reptereken: Londonban, Frankfurtban, Párizsban és Amszterdamban szinte drámai volt a helyzet a nyár folyamán egyes napokon. Arra a mindeddig példátlan intézkedésre is sor került, hogy többen, így a Heathrow és az amszterdami Schiphol korlátozni kényszerült a az induló és érkező gépek számát. Ez utóbbi reptér szintén példátlan módon külön kártérítést fizet a pórul járt utasoknak. A reptér vezérigazgatója a botrányok miatt az elmúlt héten lemondott – erről is írtuk laptársunk, a Privátbankár szeptemberi cikkében.
Idén júniusban és júliusban heti szinten 10-15 üzemelési okból történő járattörlés volt tapasztalható a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren – válaszolta kérdésünkre a Budapest Airport. Augusztusban viszont összesen 15 járattörlés volt – összességében ez nagyon alacsony a járatok teljes számához (átlagosan heti 2200 induló és érkező járat) viszonyítva. A járattörléseket két körülmény befolyásolja: az egy nap több útvonalon közlekedő repülőgépek esetében a nap végére halmozott késések miatt az adott repülőgép utolsó járata már nem indul el, mert addigra a fogadó repülőtér bezár. A másik indok pedig, hogy más repülőtereken nem tudják kiszolgálni az adott járatot munkaerőhiány miatt, így a gép nem érkezik meg Budapestre.
Júniusban a járatok 68 százaléka időben vagy legfeljebb 30 perc késéssel indult, míg júliusban ez a járatok 69 százalékra, augusztusban pedig 73 százalékra volt igaz; az induló járatoknál tapasztalt késések időtartama átlagosan 31 perc volt.
Ryanair a szégyenpadon, Qatar a mennyekben
A budapesti reptérről induló járatok közel fele (48 százaléka!) indult valamennyi késéssel az Airhelp adatai szerint. A reptér legrosszabbul teljesítő társasága – nem meglepő módon!? – a Ryanair, a legpontosabb pedig a Qatar Airways volt, szintén az Airhelp adatai szerint. A lengyelországi, kárpótlásra specializálódott cég viszont kifejezetten jól járt a reptéri bosszúságokkal: forgalma ugyanis az idén nyáron 281 százalékkal nőtt! (Mindeközben az Airhelp arra is ígéretet tett, hogy novemberben pontos és részletes adatokat közölnek majd az európai késésekről és járattörlésekről.) Arra kérdésre viszont nem válaszoltak, hogy hány utasnak intézték kárpótlási igényét és hogy ebből milyen bevétele származott az Airhelpnek. (Az általunk megkeresett kárpótlásvadász cégek – beleértve a magyarországi flightreclaim.com vállalkozást is! – egyáltalán nem válaszoltak megkeresésünkre. Hogy miért? Lehet, hogy a megnövekedett forgalom miatt, de az is, hogy nem kívánnak adatokat megadni tevékenységükről…)
Továbbra is nagy kérdés, hogy mire elég hatszáz vagy négyszáz eurós fájdalomdíj. Egy elrontott nyaralásra vagy egy lekésett családi ünnepségre biztos, hogy nem. Aki akár egyszer is megtapasztalta azt, hogy mit jelent pénz, élelem és szállás nélkül egy éjszakai reptéren ragadni, az biztos bejelenti kárigényét – vagy nem. Az óriási káosz ugyanis nemcsak a reptereken, hanem a légitársaságoknál ma is fellelhető. Vagyis legalább egy kicsit ők is szenvednek a sok tíz- vagy százezernyi panasz miatt…
Simon András, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) Légiközlekedési Bizottságának elnöke úgy látja, hogy a légitársaságok többféle üzleti modellt követnek. A diszkont légitársaságok a végletekig kifeszített menetrenddel dolgoznak a költségeik lefaragása érdekében, ezért a legkisebb rendellenesség esetén is garantált a késés. Ezen a nyáron rendellenességből sok volt, hiszen a reptéri zsúfoltság, az irányítás nehézségei és a szakemberhiány minden országban gondot okozott. Az utasok számára viszont adott az üzleti modellek közötti választás lehetősége – vagyis hogy hagyományos vagy diszkont légitársasággal utazzanak. A MUISZ azonban régóta szorgalmazza, hogy a légitársaságok kötelezettségei kerüljenek pontosításra. Ne lehessen magukra hagyni az utasokat, ne lehessen velük megelőlegeztetni a szállás vagy hazajutás költségét! Azokat a kötelezettségeket, amelyeket a 261/2004 számú uniós direktíva előír, ne legyen elegendő virtuálisan vagy utólag biztosítani! Fontos, hogy a fogyasztók védelmében megszülessenek a betartandó értelmezések, pontosítások. Ha ez csak Budapesten 810 000 embert érintett, akkor itt bizony fogyasztók jelentős csoportjáról van szó.
