Princz sejti, hová lett a pénz
Az ügyben indult egyik per 2001-ben kezdődött, az elsőfokú döntést azonban csak négy évvel később, 2005. május 31-én hozta meg a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma. Ennek értelmében a magyar állam és a Deloitte ötven-ötven százalékban felelősek a keletkezett kárért, de az értékről nem határoztak.
A tét egyébként nem volt kicsi. A perérték a kereset szerint 170 milliárd forint volt, ami két összegből tevődött össze: a 18 milliárdos 1998. áprilisi tőkeemelésből és a Princz menesztése utáni, 1998. végi 152 milliárdos egyszeri konszolidáció összegéből. A két szám két különböző jogi felfogást tükröz: a 18 milliárdos értékvesztés értékcsökkenési, a 152 milliárdos konszolidáció pedig egyszeri javítási költség típusú kárt feltételez.
További perek is voltak
Princz Gábort emellett egy másik vádpontban azzal is megvádolták, hogy a Budai Hengermalom Kft. egy üzletrészét 300 millió forintért vásárolta meg a Postabank és Takarékpénztár Rt. - amelynek elnök-vezérigazgatója akkor az elsőrendű vádlott volt -, holott az szakértők szerint 179 millió forintot ért.
A Fővárosi Bíróság azonban korábban ebben a vádpontban - bizonyítottság hiányában - felmentette a volt Postabank-elnököt. A bíró indoklásában kifejtette: ma már pontosan nem állapítható meg, mennyit ért az üzletrész 1997-ben.
Ellentámadásban az ex-bankvezér
Az elsőfokú felmentő ítéletet követően Princz Gábor megemlítette: van sejtése arról, hová tűnt a Postabank konszolidációjára fordított mintegy 170 milliárd forint jelentős része.
A volt bankelnök az MTV Napkelte című műsorában adott korábbi interjújában felidézte, hogy bár felállt egy, a bank konszolidációját vizsgáló parlamenti bizottság, az végül nem vizsgálódott arról, hová tűntek el a feltőkésítéshez használt milliárdok. Hozzátette: "szerény eszközeivel mindent megtesz azért", hogy kiderüljön, hová tűnt ez a pénz. Szerinte akik meg akarták szerezni a bankot, semmilyen eszköztől nem riadtak vissza, még a bank tönkretételétől sem.
Varga M. István
