A repülőtereket üzemeltető cégek ma is afféle monopóliumokként működnek, amelyeknek ki vannak szolgáltatva a vásárlók. Emellett hiába változott meg a szemléletük - inkább ügyfeleknek, semmint felhasználóknak tekintik a légitársaságokat -, ez sem tartja vissza őket illetékeik emelésétől.
A fel- és leszállásokért, a gépek parkolásáért, a biztonsági szolgáltatásokért és az utasok kezeléséért szedett díjak a Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség (IATA) adatai szerint a légitársaságok üzemeltetési költségeinek négy-nyolc százalékát teszik ki, és Európában a magasabb szélsőértékhez közelítenek, mert a világ 25 legdrágább repülőtere közül 15 itt található.
Az áremelési csúcstartó az elmúlt időszakban a párizsi Charles de Gaulle volt, amely öt év alatt 26,5 százalékkal emelte illetékeit. A légikikötőket üzemeltető vállalatok azzal védekeznek, hogy kényszerhelyzetben vannak: a növekvő légi forgalom és a 2001. szeptember 11-e nyomán bevezetett új biztonsági követelmények teljesítése kényszeríti őket áremelésre.
Az EB rendkívül kemény tárgyalásokat folytatott a felekkel, mielőtt megfogalmazta piacszabályozó javaslatait. Ezek egyik legfontosabb eleme, hogy az unió egészére érvényes, egységes árkalkulációs rendszert akarnak bevezetni. Emellett köteleznék a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy szabályozó hatóságot, amely döntőbíróságként működne a repülőterek és a légitársaság közötti árvitákban. Ilyen szervezet Nagy-Britanniában már működik, ez szolgálhatna mintául a többi országnak.
A Barrot-féle elképzelés azt is megfogalmazza, hogy a kivételezés elkerülése végett nyilvánossá kellene tenni a felhasználók és az üzemeltetők megállapodásait. A javaslat ugyanakkor nem tartalmaz árkorlátozó limiteket. Ez csalódást okozott a légitársaságoknak, akik átfogóbb változásokért lobbiztak - áll a Napi Gazdaságban.
