A kilencvenes években a szórakozási kultúra átalakulásával párhuzamosan egyre inkább elterjedtek a kínálatukkal főként fiatalokat megcélzó szabadtéri szórakozóhelyek. Az utóbbi években az elhanyagolt udvarokban működő romkertek gazdagították a vendéglátóhelyek kínálatát.
Ezek a romkertek talán a legtipikusabban budapesti szabadtéri szórakozóhelyek. Létrejöttük összefüggésbe hozható a terjedő retró-lázzal, hiszen ezek az épületek jellemzően gangos, a századelőn épült bérházak. Dizájnjukban leginkább a nyugati, házfoglaló szubkultúrát idézik, talán ezért is lettek népszerűek a turisták, a Budapesten tanuló külföldi diákok körében is. Nyugaton nagyon ritka, hogy egy szórakozóhely szabadtéren, lakóházak között legyen.
A szomszédok nem mindig lelkesek
Az önkormányzatoknak nagy szerepük van a kedvező folyamatok elindításában, a kávéházi csomópontok létrejöttében. Az önkormányzatoknál szinte kivétel nélkül kívánatos célnak tartják, hogy minél több kiülős hely működjön Budapesten. Még további - a Liszt Ferenc térihez hasonló - koncepciókat szeretnének megvalósítani, de inkább bevásárlóutca jelleggel, ahol a kávézókat kiskereskedelmi üzletek egészítenék ki.
A tanulmány szerint a lakók lakókörnyezetük szépülésére számíthatnak a teraszok megnyitásával. A köztisztaság javulása is e helyek létrejöttének hozadéka lehet, hiszen az amúgy is felmerülő jogos igényt minden szereplő fontos szempontnak tartja. A felsorolt előnyök ellenére a lakók és a teraszok között tapasztalható számos konfliktusról értesültek a tanulmány készítői. A leggyakoribb ok a kutyapiszok és a hangoskodás. Pedig azokon a helyeken, ahol ilyen jellegű szórakozóhelyek telepednek meg, felértékelődnek az ingatlanok, és nő a környék presztízse is.
