A képzésnek kell alkalmazkodnia

Az Európai Unió régióinak vizsgálata alapján a középfokú végzettség elterjedtsége mutatja a legszorosabb kapcsolatot a gazdasági fejlettséggel -- derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) most megjelent úttörő kiadványából. A felsőfokú képzésben megszerzett tudás szinte minden esetben annyira specializált, hogy igazán nagy hasznát csak akkor veheti az üzleti szféra, ha az oktatási intézmények rugalmasan alkalmazkodnak a változó igényekhez.

Az ipari társadalomból a tudásalapú társadalomba napjainkban is zajló átmenet már felmutatja azon jellemzőket, melyek miatt az élethosszig tartó tanulás lehet az alkalmazkodás egyetlen eszköze. A tanulást a szervezet kutatói azonban nem csupán az egyének, hanem a szervezetek szintjén is értelmezik. A változások komoly kihívás elé állítják a tágan értelmezett oktatási rendszert, többek között azért is, mert a gyorsuló globalizáció ellenére a regionális különbségek adott gazdasági térségen belül alig mérséklődnek.

Az OECD kutatói az Európai Unió valamennyi régiójának adatait felhasználva megállapították, hogy a leghatározottabb (negatív) kapcsolatot az adott térség gazdasági teljesítményével -- amit az egy főre jutó GDP-vel mértek -- az alapfokú végzettségűek aránya mutatja. Emellett a pozitív összefüggés erősebb volt a középfokú, mint a felsőfokú képzésben részesültek arányával. A szerzők szerint az adatfelvétel finomításával lehetne csupán magyarázatot kapni e meglepő eredményre. Hipotézisükben azt feltételezik, hogy ebben a színvonalas közép- és az alacsony nívójú felsőfokú oktatás közötti csekély különbségnek csakúgy szerepe lehet, mint annak, hogy a diplomások összetétele esetleg nem felel meg a vállalatok igényeinek.

A szervezetek tanulásának mérőszámaként a szerzők a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket, illetve az ezer főre jutó szabadalmak számát vetették össze a GDP adatokkal. Bár az összefüggés a várakozásoknak megfelelően pozitívnak bizonyult, a kivételek rávilágítottak, hogy a helyi intenzív innováció az éles verseny következtében nem mindig produkál gyors növekedést a régióban.

A kutatók szerint a diplomások tudása nem feltétlenül a képzési hely közelében hasznosul, hiszen a vállalatok legalább az adott ország teljes felsőfokú végzettségű munkaerő állományából válogathatnak. A strukturális eltérések kezelése az oktatási intézmények és a vállalkozások együttműködését igényli, mert az igényeken túl képzett diplomások taníttatásának határhaszna negatív is lehet. Az egyéni tudás a tapasztalatok szerint a vállalati tanulási folyamatban képes növekedést serkenteni. Éppen a régiók eltérő adottságai miatt azonban nem lehet egyetlen eredményes fejlesztési stratégiát megjelölni. A helyi szinten tevékenykedők befolyásuk növekedésével -- legalábbis az EU-ban -- a jövőben egyre többet tehetnek majd a "tanuló régiók" kialakításáért.