2002. július 19. 08:56

Talán mindannyiunkkal előfordult már, hogy valósággal lebénult a félelemtől. Tudományosabban fogalmazva ilyenkor az érzelmi agynak hatalmában áll legyűrni, sőt megbénítani a gondolkodó agyat. A félelem kitörése előtt néhány perccel még tökéletesen tudta azt az anyagot, amiről hamarosan számot kell adnia más emberek előtt vagy papírra vetve.

Ez az elszántság mindenekelőtt érzelmi vonások – lelkesedés, tűrőképesség – függvénye. Érzelmeink, aszerint hogy akadályozzák vagy segítik gondolkodásra, tervezésre való képességünket, hosszú távú tanulmányainkban, problémáink megoldásában való kitartásunkat, megszabják milyen mértékig élhetünk velünk született szellemi adottságainkkal, tehát eldöntik, hogy mire jutunk az életben. Amennyiben motivációt kapunk a tevékenységünk keltette lelkesedéstől, örömérzéstől – vagy éppen az optimális mérték? szorongástól -, teljesítményre sarkallnak. Az érzelmi intelligencia ebben az értelemben a legfőbb képesség: döntő befolyást gyakorol adottságainkra, érvényre juttatja őket vagy útjukba áll.