Ahogy az igazi, úgy az mfor.hu gazdasági világbajnoksága is folytatódik. Ha a szombat esti összecsapás két résztvevőjét vizsgáljuk, meg kell jegyezni, míg nálunk a gazdasági mutatók alapján a kolumbiai csapat továbbjutott, addig Uruguay elvérzett. Igaz, az előbbi nemzet gazdasági szempontból sokkal könnyebb csoportban volt, az "uruk" viszont két gazdasági nagyhatalommal, Angliával és Olaszországgal küzdött a virtuális meccseinken.
Bár a csoportmeccsek alatt mindkét ország gazdaságáról tettünk említést, röviden érdemes talán az erősségeiket és a gyengéiket felidézni. Noha az elmúlt években javult némileg a helyzet, Kolumbiáról sokaknak még mindig egy anarchikus állam jut az eszébe, ahol a drogbárók mozgatják a szálakat. Tény, hogy Kolumbia ásványkincsekben és energiahordozókban igen gazdag ország (szén, olaj, arany, ezüst, smaragd), a természeti adottságait azonban nem tudja jól kihasználni, hiszen kevés a feldolgozó kapacitás. Ráadásul a belpolitikai bizonytalanságot kihasználva virágzik a feketegazdaság (kokain-, marihuána- és heroinkereskedelem), a smaragdcsempészet és a pénzhamisítás.
A kolumbiai gazdaságot a nyersanyagok exportja hajtja, ennek köszönhetően az elmúlt években folyamatosan dinamikusan növekedtek. A világszerte komoly gondokat okozó gazdasági válság miatt még csak recesszió sem volt, a 2009-es 1,7 százalékos bővülést jelentő mélypontról a GDP növekedése 2011-ben 6 százalékra gyorsult. Ezt követően a növekedés lassul, de ez még mindig azt jelenti, hogy 2012-ben 4,4 százalékos, tavaly pedig 4,2 volt a bővülés, amivel Európában minden ország kibékülne.
Eközben az infláció 2013-ra 2,2 százalékra lassult a 2011-es 4 százalékról, a munkanélküliség pedig az éveken át tartó robusztus növekedés alatt 9,7 százalékra mérséklődött (tíz évvel ezelőtt még 17% volt a ráta). A fizetési mérleg hiánya a GDP nagyjából 3 százaléka, és az utóbbi időben alig változott. Az államháztartás hiánya az olajbevételek nélkül számítva sem változott, a központi költségvetés hiánya a GDP 2 százaléka körüli, az államadósság pedig a GDP 33 százaléka, és az utóbbi években csökken. Az ország éppen ezért az IMF egyik kedvenc adósa, ráadásul a pénzügyi szektor is kimondottan egészséges a Valutaalap szerint. A bankszektor jól feltőkésített és nyereséges, a nem teljesítő hitelek aránya alacsony és jól kezelt, a finanszírozás stabil, jórészt hazai megtakarításokra alapozott. Kolumbia számára az olajára erőteljes visszaesése mellett különösen a kereskedelmi partnerek felől van kitéve komoly kockázatnak.
Ahol állami monopólium a fű
Ebben pedig nagyon hasonlít a szombat esti ellenfelére Uruguayra. Az egyik legkisebb dél-amerikai ország ugyanis az argentin és brazil gazdaság konjunktúrájától függ, ami látva főleg Buanos Aires lépéseit „nem egy életbiztosítás”. A résztvevők közül például az egyik legmagasabb inflációval kénytelen szembenézni, amely részben Argentínának köszönhető. Érdekesség, hogy miközben Uruguaynak egykori szélsőbaloldali gerillavezérből lett elnöke van, néhány hasonló pályát befutott dél-amerikai elnökkel ellentétben (Chavez-Venezuelaban, vagy Morales-Bolíviában) nem verte szét az ország gazdaságát. Igaz az életmódja is elüt az övéktől, hiszen megválasztása után nem volt hajlandó beköltözni az elnöki palotába, és egy másfélszobás farmépületben él. Ráadásul mindenhova egy Volkswagen Bogárral jár.
A leginkább unortodox lépése az volt, amikor úgy döntött, az első olyan ország lesz a világon, ahol az állam maga termeszti a marihuánát és terjeszti. Magyarázatként azt mondták, hogy nem tudják felvenni a harcot a maffiával, viszont a lépéssel kivesznek 30-40 milliót a drogkereskedők kezéből. Uruguay a régióban az egyik legbiztonságosabb és legkevésbé korrupt országnak számít. Ingyenes az oktatás, ingyen jár a számítógép a gyerekeknek, és olyan javaknak, mint a tej, hatósági ára van. Az áramszolgáltatást és a telekommunikációs ágazatokat már a mostani elnök, José Mujica hivatalba lépése előtt államosították.
De ki fog továbbjutni?
Kolumbia szerez vezetést, köszönhetően annak, hogy gazdasága tízszer nagyobb az uruguayinak, ráadásul a GDP növekedésben is meghaladja azt, így már 2:0 a sárga-kék-piros csapatnak. A második félidőre viszont mintha egy másik uruguayi válogatott jönne ki, hiszen az egy főre jutó GDP-vel és a munkanélküliséggel gyorsan egalizálják az eredményt. Hogy mégsem kerül sor hosszabbításra, az az inflációnak köszönhető, ezzel ugyanis Kolumbia nyeri az összecsapást.
Hogy a zöld gyepen mi lesz, azt nehéz megmondani, hiszen a két válogatott értékében nincs nagy különbség. Ám míg a csoportkörben Kolumbia bebizonyította, hogy legnagyobb sztárja Radamel Falcao nélkül is hatékony gárda, addig az ellenfél csak kínlódott a zseniális, de balhés csatárja, Luis Suarez nélkül. Az elhíresült harapás miatt eltiltott uruguayi támadó hiánya persze azzal is járhat, hogy a társai dacból verik ki Kolumbiát.
A zöld gyepen Kolumbia - Uruguay 2:0
mfor.hu
