Logikusan meglepőnek kellene lennie annak is, ha ez nem így van, mert nem így van. E tekintetben mégis az a figyelemreméltóbb, hogy ez egy szolgáltatói, racionális, piaci döntés következménye.
A sokkterápiával jól kezelt gazdaság javuló eredményei lehetővé teszik (nem mezőgazdasági) kisvállalkozások létrejöttét a leszakadt térségekben is. E vállalkozások lehetnek a csírái egy későbbi kiegyensúlyozott térségfejlődésnek. Jellemzőjük az alacsony tőkeerő, gyakori kismennyiségű árukibocsátás, árufogadás területileg szétszórtan. A logisztikai szolgáltató törvényszerűen legkevesebb önköltségi áron képes azt teljesíteni, mely még mindig magasabb a szervezett, a prosperáló piacokon érvényesített áraknál.
Logisztikai költsége révén a leszakadt régió termelője versenyhátrányba kerülve vagy csírájában elhal, vagy elköltözik prosperálóbb vidékre.
Úgy tűnik tehát, hogy a piac e település szervező mozgató ereje kimerült, az egyes térségek helyzete megmerevedett. Kimozdulásuk ma már szinte kizárólag az autópálya építések útján várható és tervezett, amely – még a szükséges források rendelkezésre állása esetén is – több évtizedes feladat.
Ameddigre oly mértékben torzulhat hazánk település szerkezete, hogy egyes térségek tartósan és folyamatosan kikerülnek a társadalmi termelési folyamatokból.
Tapasztalataink arra intenek, hogy ne építsünk nemzeti jövőképet a nemzetközi nagyvállalatok termelés szervező hatására. Szerepük jellemzően egy-egy konjunkturális helyzet kölcsönösen előnyös kihasználásaként értékelhető.
Ahhoz tehát, hogy a megélhetés biztonságát sokszínű hazai vállalkozások sokasága területileg egyenletesen nyújthassa a leszakadt térségekben is nyilvánvaló a logisztika kulcsszerepe. Azt azonban látjuk, hogy az eddig működő szabad verseny alapú logisztika nem lehet képes a társadalmi gond orvoslására, de képes lehet annak szolgálatára akkor, ha a területfejlesztés egyenrangú elemeként kerül figyelembevételre.
E dolgozatban felsorakozott állító mondatok a címben megfogalmazott kérdő mondattá kívánnak válni, amelyre a munkamegosztásban elfoglalt helyünk szerint – remélem, látjuk – választ kell adnunk.
Tegyük fel hát a kérdést.
A logisztika cél vagy eszköz?
Az elmúlt évtized hazánk termelési szerkezete összetételének jelentős változását eredményezte. A társadalmi termelés területi elhelyezkedése átrendeződött, a nemzeti jövedelem létrehozásában és felhasználásában szélsőséges egyenetlenségek jöttek létre.
