Az Új Széchenyi Terv vitairatát olvasgatva először az tűnt fel, hogy mennyi olyan evidencia szerepel benne, amit laikusok, szakértők, politikusok hosszú évek, évtizedek óta szajkóznak, de valahogy eddig évről évre csak rontani sikerült rajtuk. A bürokráciát például azóta ”csökkentik”, amióta ezt a szót egyáltalán ismerem. Mégis, minden alkalommal, amikor egy kormány nagy lendülettel hozzálátott a megvalósításának, a vége megint csak a tovább hízott államapparátus lett.
Rendre hasonló sorsra jutott az "adócsökkentés”, az állami szabályozók „kiszámíthatósága” és a kedvencem: a munkahelyek ”teremtése”. Ez volna az igazi biznisz, ha Magyarország előállna a ”munkahelyek teremtésének” know-how-jával. Előttünk hajbókolna a világ.
De addig is, amíg az illetékesek ezen dolgoznak, a maradék szakértői gárdának sokkal földhözragadtabb feladat jutott: azt próbálják elérni, hogy a gazdaság szereplői - közvetlen isteni beavatkozás nélkül, - minél több embert tudjanak és akarjanak foglalkoztatni (és megfizetni). Ha ezt sikerül elérni, a többi probléma magától megoldódik. Sokat látott gazdasági tanácsadóként persze tudom, hogy ez a lehetséges kormányok legjobbikának sem menne simán.
A vitairat egészen fantasztikus arzenált sorol fel, ami majd meghozza a kedvét az embereknek a vállalkozások beindításához, a vállalkozóknak pedig az alkalmazotti létszám felduzzasztásához: ingyen pénz, növekvő hazai piac, naprakész piaci információk ingyen, mentorok a kisvállalkozóknak, közbeszerzési fordulat, fellendülő szövetkezési kedv, csökkenő bürokrácia, stb. Politikai ellendrukkerek persze mondhatják, hogy a teremtés azért még mindig egyszerűbbnek látszik, de én nem osztom a nézetüket. Nem is szeretnék most belemenni afféle szőrszálhasogatásba, hogy mindezt hogyan lehet megvalósítani.
Úgy tartja a népi bölcsesség, hogy kettőn áll a vásár. Ha az Új Széchenyi Terv csodái akár holnap a kkv-k ölébe hullanának, mihez kezdenének vele?
Pályafutásom során sok száz kkv.-tulajdonos és cégvezető gondolatait, hozzáállását, hozzáértését, képzettségét ismerhettem meg. Sajnos, a vitairatban szereplő általános meghatározása ”a vállalkozó”-nak, meglehetősen távol áll a valóságtól (Új Széchenyi Terv, 129. oldal, Vállalkozó, tisztesség, közjó).
Természetesen szép számmal akadnak kivételek, de a túlnyomó többség nem áll azon a szinten, ahol a vitairat készítői gondolják. Ezek a kis- és középvállalkozók önhibájukon kívül elszigetelődtek Európától, még akkor is, ha európai cégekkel munkakapcsolatokat tartanak fenn. Bár a saját szakmájukhoz vitathatatlanul értenek, az üzleti, pénzügyi kultúrájuk leragadt valahol a régi józan paraszti észnél. A pénzért folytatott harcban a közvetlen munkán kívül az egyetlen, amivel még foglalkozni kénytelenek, az adóelkerülés. Nem jut idejük, és nem is igazán látják értelmét, hogy üzleti téren képezzék magukat, hiszen ez a tudás nem egyéb úri huncutságnál, amit csak azért találtak ki, hogy a szegény vállalkozót a tanfolyamszervezők megkopaszthassák.
Sőt, a tudás még ingyen sem kell. Tanulni csak a saját kárukon hajlandóak. Tanácsot nem kérnek és nem fogadnak el. Az elmúlt 20 év ”vállalkozásbarát” politikájának köszönhetően jól fejlett üldözési mániájuk alakult ki, hiszen tudják, hogy bármilyen hivatal ellenőrzi is őket, büntetés lesz a vége, mert a szerencsétlen ellenőr állása és pénze múlik azon, hogy találjon valami hibát. Nem is szövetkeznek egymással, mert mindenki potenciális ellenség.
Mindezek azonban nem az egyes embereket minősítik, hanem azt a gazdasági környezetet, amiben ők tömegesen erre az útra léptek. Rugalmatlanságuk és egyéb hiányosságaiknak köszönhetően a válság közülük szedte a legtöbb áldozatát. Szívből remélem, hogy az Új Széchenyi Terv, - ha most utópisztikusnak tűnik is, - megvalósul. A vitairatban felvázolt gyökeres fordulat nélkül ugyanis esélye sincs az országnak arra, hogy valaha növekedési pályára álljon, és arra sem, hogy a vállalkozóink olyanok legyenek, amilyeneket a vitairat szerzői vizionálnak.
Dr. Zavagyil Zoltán
A szerző az Üzleti Bróker Pénzügyi Tanácsadó Zrt. társtulajdonosa, vezérigazgatója. A kis- és középvállalkozások reorganizációjával, ujjászervezésével foglalkozó Dr. Zavagyil és Társai Reorganizációs és gazdasági Tanácsadó Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója. A Menedzser Alapítvány kuratóriumának tagja. Vendégelőadó a pécsi Janus Pannonius Tudomány Egyetem vezetés tudományi kurzusán.
Cége, a Dr. Zavagyil és Társai Kft. elnyerte a - Magyarországon a legrangosabb szakmai tanácsadási elismerésnek számító - 2007-2008. évi "Legjobb Tanácsadási Projekt - VTMSZ Garai Tamás Díj"-at.
