Éppen két hete írtunk arról, hogy mi történne, ha az üzemanyag ára hirtelen a 2014. október előtti szintre emelkedne. Az eddigi fogyasztási adatokból valószínűsíthető, hogy lassabban reagálnánk a drágulásra és a fogyasztás csökkenése nem lenne olyan ütemű, mint az a magasabb árakból következne. Ebből nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy például a kiskereskedelem, amely az első hónapokban igencsak meglódult a nálunk maradó milliárdoknak köszönhetően, bizonyára lassuló növekedéssel, vagy akár visszaeséssel is szembenézhetne.
Van azonban az üzemanyag-fogyasztás alakulásának egy másik alakítója az ár mellett, ez pedig a reáljövedelem. Sőt – ahogy azt az MNB a 2011. szeptemberi (amikor az üzemanyag ára éppen erőteljesen emelkedett) inflációs jelentésében megállapítja, az üzemanyagok esetében az árrugalmasság jóval mérsékeltebb, mint a jövedelemrugalmasság.
Magyarra lefordítva: az, hogy több vagy kevesebb üzemanyagot veszünk, az nagyobb mértékben annak függvénye, hogy mekkora elkölthető jövedelem áll a rendelkezésünkre, mintsem annak, hogy éppen milyen összeg szerepel a kútoszlopokon.
A már említett cikk végkövetkeztetése egyébként ezzel összecsengett, hiszen mi is úgy gondoltuk, hogy a kialakult szokásokon nehezen változtat egy-egy áremelkedés, vagy éppen csökkenés. A szokásainkat, életvitelünket (autózunk, vagy tömegközlekedünk, többet vásárolunk, pörgetve a fuvarozást, vagy éppen kevesebbet) pedig sokkal inkább a rendelkezésünkre álló pénz mennyisége határozza meg.
Akkor hogy is állnak a gazdag európai országok?
Az Eurostat szerdán tette közzé februári kiskereskedelmi adatait, amelyben feltűnt, hogy mialatt az unióban 5,5 százalékkal nőtt az üzemanyag-fogyasztás (kiskereskedelem) Magyarországon 11,1 százalékos éves bázisú emelkedést regisztrált a KSH.
Első ránézésre egyértelmű a helyzet. Az európai adatokban olyan országok is szerepelnek, mint Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, vagy Ausztria, ahol nem az üzemanyag árának 20 százalékos csökkenése fogja meghozni az autózási, vagy a szállítási kedvet. Az ok rendkívül prózai: ezekben az országokban több mint 4-szer annyit keresnek (vásárlóerő-paritáson is több, mint dupláját), míg az üzemanyag árában minimális az eltérés.
Éppen ezért megnéztük, hogy az egyes uniós országokban hogyan alakult az éves bázisú üzemanyag-fogyasztás. Sajnos a reáljövedelmek alakulásáról nincsenek havi bontású adataink, így nem tudjuk, hogy máshol volt-e olyan kormányzati intézkedés, mint nálunk a rezsicsökkentés, de azért a mintázatok jól láthatóak. Persze kivételek most is vannak.
Az árcsökkenés hatását kiválóan mutatja az unió 28 országára vonatkozó fogyasztási adat. Míg 2014 januárja és novembere között -2 és +2 között ingadoztak a havi bázisú adatok, decembertől, amikor az olaj árának hatása igazán „begyűrűzött a kutakhoz”, 2,6, 3,6, majd pedig 5,5 százalékos növekedést láthatunk.
Németországban a tavalyi év eleji növekedést követően április és szeptember között folyamatosan negatív tartományban mozgott a volumen, októberben azonban fordulat következett be 2,5 százalékos növekedéssel, az igazán vaskos számok azonban itt is decembertől érkeztek. Februárban például 7,4 százalékkal nőtt a fogyasztás. Itt tehát nem igaz, hogy az árak kevéssé hatottak volna a fogyasztókra. Franciaországban ugyanakkor – bár a februári adatok hiányoznak – sem decemberben, sem pedig januárban nem ugrott meg a fogyasztás a korábbi hónapokhoz viszonyítva. Nem úgy az Egyesült Királyságban, ahol – hasonlóan a németekhez – tavaly nem kevés mínuszt hoztak össze, az idén azonban 11 százalékkal nőtt a fogyasztás.
A gazdagabb országoknál maradva még, sem a belgák, sem a dánok, sem a finnek, sem pedig az olaszok nem rohantak a kutakhoz, bár utóbbiaknál minimális növekedés látszik. Ausztria ugyanakkor megint csak a kivételek sorát erősíti olyannyira, hogy februárban 16,1 százalékos volt a bővülés.
Mi a helyzet a szegényebb országokban?
Itt már jóval egyértelműbb a képlet. Bulgáriában például bár a tavalyi év második fele óta nő a fogyasztás, de a februári 20,5 százalék kiugró értéknek számít. Romániában a tavalyi év második felében rendre csökkenő fogyasztást mértek, decembertől azonban növekedésnek indult és februárban már a 10 százalékot is átlépte.
Csehországban szintén az utolsó három hónap mutatott erőteljes fellendülést, ahogy nálunk is. Lengyelország érdekes helyzetben van, ugyanis tavaly május óta folyamatosan csökken az üzemanyag fogyasztás éves bázison, nem is akármennyivel, 7-8 százalékos mínuszok is előfordultak. Az árcsökkenés itt arra volt képes januárban, hogy némiképp mérsékelje a visszaesést, februárban pedig egy szerény 3 százalékos növekedést generáljon. Hogy itt se maradjunk kivétel nélkül: Szlovákiában a januári 1,6 és a februári 4,3 százalékos növekedés egyáltalán nem kirívó tavalyhoz képest.
A balti országok közül Lettországban és Litvániában láthatunk egyértelmű emelkedést az utolsó 3 hónapban, Észtország viszont pont az áresés előtt produkálta a legnagyobb növekedést.
Összességében tehát látható, hogy bár mind a szegényebb, mind pedig a gazdagabb országok között vannak kivételek, egy, a mostanihoz hasonló áresés inkább a hozzánk hasonló, üzemanyagra „kiéhezett” országokban produkál komolyabb növekedést.
Óriási különbség az is, hogy míg Magyarországon az autózás sokszor anyagi döntés, tehát azért kényszerülünk a tömegközlekedésre, mert olcsóbb, tőlünk nyugatabbra sokkal inkább a közlekedés kultúra részét képezik a közösségi formák, így akkor sem valószínű, hogy tömegesen ülnének át kocsiba az emberek, ha a reáljövedelmükben érezhető növekedés mutatkozna.
Szász Péter
mfor.hu
