Normális esetben (tanulás 1) a "bevált" szervezeti stratégia úgy néz ki, hogy a vállalat valamilyen érzékelővel felismeri a környezeti változásokat, kidolgoz egy cselekvési tervet, beindítja a változtatási intézkedéseket és átszervezi belső állapotát. A vállalat "bemagolja" viselkedési utasításokkal a "helyes" magatartást, és megtanulja a környezetével való "optimális" bánási stílust. Ha gond van, akkor a "tegyünk rá egy lapáttal" alapelvet alkalmazza. A hierarchikus szervezésű vállalatoknál, mint tudjuk, a topmenedzsment kezében van az irányítás. Itt fennáll az a veszély, hogy a topmenedzsment valamilyen okból nem foglalkozik a környezettel (tanulás 2).
A választott alkalmazkodási stratégia kritikus tartományában egy sor probléma adódik. Elegendő idő áll-e rendelkezésre? Megvannak-e a szükséges források? Elegendő-e a munkatársak kompetenciája az új elvárásokhoz? Elegendő-e a különböző vélemények szavazati többsége? Megállja-e az üzem a helyét a konkurencia összehasonlításában olyan vállalatokkal, amelyek hasonló problémákkal küszködnek?
A tanulmányi folyamat szabályozásának következő fokozata (tanulás 3) a vállalaton belül a tanuló szervezetet testesíti meg, mégpedig "reflexív" fazonban. Ez a valószínű környezeti változásokat szervezetileg próbálja megelőzni. Rendszeresen gyakorolja a folyamatok vállalaton belüli proaktív installálását és az olyan megelőző képességekre való képzést, amelyek a jövő követelményeinek már itt és most megfelelnek. Létrejön egy kiegészítő minőség olyan értelemben, hogy a vállalatot érhető potenciális környezeti változásokat egy előrejelző rendszeren keresztül bejátsszák, nemcsak a topmenedzsment, hanem az egész vállalat részére. Egy jövőt idéző jelenet segíthet például abban, hogy kipróbáljanak egy alternatív folyamatot a "mi lenne, ha" mottó alapján. A legismertebb ilyen jelenet a "legjobb/legrosszabb eset stratégia".
A szervezet az ilyen és hasonló szimulációk segítségével megtanulja, hogy hogyan kell bánni a lehetséges jövőbeli követelményekkel. Megismeri saját tanulási módszerét, megtanul tanulni. De itt is a célirányos tervezési szempont a lényeg. Ez a magatartás sem láthatja előre a jövőt. Mindenesetre reprezentál egyrészt egy komolyabb figyelmet, másrészt pedig egy begyakorlott rugalmasságot az ismeretlen helyzetek kezelésére.
Ez azt jelenti: a legjobban képzett és gyakorlott tűzoltóság sem láthatja előre a tűz kitörését, de lerövidítheti azt az időt, amelyre a tűz helyszínén való megjelenéshez szükség van. Csökkenteni tudja a kár mértékét, de megakadályozni nem. A fentebb leírt triviálisan szervezett vállalati problémákat a tanuló szervezetek sem kerülhetik meg, de nagymértékben csökkenthetik őket. A külvilág érzékelését rendszeresen optimalizálják, és rendszeresen konfrontálnak a potenciális környezeti problémákkal. Ezek alapján felmerül a kérdés: vajon a szervezet belső tanulási folyamata szabályozható-e úgy, hogy a környezet spontán változásait is célzatosan és sikeresen kezelje?
Forrás: Management Kiadó
A tanuló szervezettől a Community-koncepcióig
A gazdasági rendszerben a versenyképesség alapját jelentik a tanuló szervezetek. A versenyképesség azt jelenti, hogy megkülönböztetjük magunkat a konkurenciával szemben, és olyan tulajdonságokkal rendelkezünk, amelyek előnyt jelentenek.
