Versenypolitika a pénzügyi válság idején című előadásában Bassola Bálint rámutatott: nemzetközi kutatások szerint gazdasági válság idején a vállalatok fokozottan hajlamosak arra, hogy a túlélés érdekében versenykorlátozó magatartást tanúsítsanak, s ebből következően ilyen időszakokban nagyobb valószínűséggel alakulnak kartellek. A cégek titkos, a verseny kizárását célzó megállapodásai például arra irányulhatnak, hogy megkönnyítsék a túlkapacitások kezelését, és csökkentsék a csődveszélyt is - mondta. A szakember arról is szólt, hogy válságos időkben a vállalkozások - piacvesztésüket megakadályozandó - nagyobb késztetést érezhetnek arra, hogy a szokásosnál agresszívabb reklámkampányokat folytassanak, mellyel azonban könnyen átléphetik a versenyjog tűréshatárát.
A GVH szakértője úgy vélte, hogy például azok a kutatási és fejlesztési, technológia-átadási megállapodások, amelyeket a vállalatok a válság hatásainak enyhítése céljából kötnek, elfogadhatóak, ám az árrögzítésre vagy piacfelosztásra irányuló kartellekkel szemben krízis idején is a legnagyobb szigorral kell fellépni.
Ennek alátámasztására rámutatott: az Egyesült Államok egyes szektoraiban hosszú évtizedekig éreztette hatását az, hogy az 1930-as évek válsága idején részlegesen felfüggesztették a versenypolitika alkalmazását. Tanulmányok azt is igazolták, hogy ez évekkel meghosszabbította a Nagy Válságot (Great Depression) - húzta alá.
Bassola Bálint ugyanakkor hangsúlyozta: a versenypolitikának nem lehet célja olyan szigorú szankciók alkalmazása, amelyek eredményeként az elmarasztalt cég kiszorul a piacról, hiszen ez a GVH céljával éppen ellentétes irányú lenne. Ezért a krízis ténye enyhítő körülmény lehet a versenyfelügyeleti bírság megállapításakor - emelte ki a GVH versenyjogásza.
