Az amerikaik szerint viszont nincs szükség bonyolult kollektív szerződésekre: a problémák kezelését az egyes munkaadók és munkavállalók közötti megállapodásra kellene bízni, véli Richard Cooper, a Harvard-egyetem gazdasági professzora.
Szerinte a gazdag nyugati társadalmakban már minden dolgozó szabadon dönthet arról, mit szeretne: hosszabb munkát és több pénzt, vagy rövidebb munkát és több szabadidőt.
Az USA-ban valójában nem értik, miért folyik ekkora vita Németországban heti néhány óra többletmunka miatt.
Helmut Sonnenfeldt, a washingtoni Brookings kutató-intézet elemzője szerint sokkal fontosabb kérdés, hogy a hosszabb munkaidő valóban növelni fogja-e a produktivitást, azaz a dolgozók felül tudnak-e emelkedni sérelmeiken, és képesek-e megfelelő színvonalú teljesítményt nyújtani a plusz munkaórákban is.
"Itt az emberek egész életüket a munkára teszik fel, gyakorlatilag nem is gondolnak másra" - mondta el a Süddeutsche Zeitungnak Gracia McGovern, egy húsz éve az USA-ban élő német.
Sokan még a megérdemelt két hét szabadságot sem veszik ki, mivel úgy vélik, hogy csak kiesnének a ritmusból, s túl sok energiát emésztene fel a visszarázódás.
Cooper professzor saját bevallása szerint hetente 90 órát dolgozik. "Egész életemben szabadságon vagyok. A kutatás és tanítás ugyanis akkora örömet jelent, hogy nem is tekintem köznapi értelemben vett munkának" - teszi hozzá.
Szerinte ebből is látszik, mennyire különbözik a tengerentúli mentalitás a kontinentálistól: míg az európaiak azért dolgoznak, hogy élhessenek, az amerikaiak azért élnek, hogy dolgozhassanak.
(Menedzsment Fórum)
Az amerikaiak azért élnek, hogy dolgozhassanak
Kisebbfajta megdöbbenést vált ki az USA-ban a Németországban hetek óta tartó vita a munkaidő növeléséről és a szabadság megkurtításáról. Az amerikaiknak ugyan sokkal kevesebb a szabadidejük, mégis elégedettebbek európai kollégáiknál.
