Mindenki megfigyelheti a saját környezetében, hogy az emberek azokat a társaikat kedvelik, akiktől kapnak és akiknek képesek adni pozitív jelzéseket. Egészséges személyiségű ember képes fogadni a negatív jelzéseket is, de nem mindegy, hogy ki adja, milyen szituációban, milyen szándékkal (segítő vagy ártó) és milyen megfogalmazásban. Az is nagyon fontos, hogy az illető előzetesen megtudakolja, fogadóképes állapotban van-e a társa arra, hogy negatív sztrókot kapjon. Sokszor véleményük kifejezésével segíteni akarnak egymásnak az emberek, de figyelmen kívül hagyják a másik szükségleteit, pillanatnyi állapotát.
Vannak esetek, amikor a pozitív visszajelzések is lehetnek ártalmasak. E. Berne „habcsók-dobálásnak” nevezte a hiteltelen, hízelgő, túlzó pozitív sztrókok adását, és hamisnak, károsítónak nevezte a felemás sztrókokat, a pozitív és negatív jelzések „egybemosását”. Pl. „Kedvellek, bár nem is ismerlek.” Az emberek nem egyformák a sztrókokkal való gazdálkodás tekintetében. Vannak emberek, akik nehezen dicsérnek, vannak olyanok is, akik nem fogadják el szívesen mások pozitív jelzéseit. Megszűrik a feléjük áramló sztrókokat. Claude Steiner, tranzakcióanalitikus szakember szerint a sztrókokkal való gazdálkodást befolyásolják az egyéni gátló szabályok, melyek sokszor tudattalanul fejtik ki hatásukat. A hétköznapok során öt ilyen gátló jelenségre érdemes figyelni:
Ne kérj sztrókot, amikor szükséged van rá!
Ne fogadj el mástól sztrókot, amikor pedig igen erősen vágysz rá!
Ne utasíts vissza sztrókot, amikor igazságtalannak találod!
Ne adj magadnak elismerést!
Szükséges ezen egy kicsit elgondolkodni! A sztrók olyan, hogy minél többet adunk belőle, annál többet kapunk. Pozitív sztrókok esetében ez jó érzéseket, kellemes közérzetet, jó embertársi kapcsolatokat eredményeznek, ezért érdemes ezeket alkalmazni, embertársaink jó tulajdonságaira figyelni és reagálni.
