Az informatikai vezető helyzetét és lehetőségeit szervezeti pozíciója is meghatározza. Az informatika egyike a vállalati szolgáltatásoknak, és ebben a minőségében többféle formában is megszervezhető. A vállalat eldöntheti, hogy belső szolgáltató egységet kíván-e működtetni, vagy az informatikai tevékenységeket részben vagy egészben kiszervezi. Az egyes szolgáltatásokat lehet külön kezelni, de akár össze is lehet őket vonni egy "szolgáltatóházba". Egy belső szolgáltató egységet meg lehet szervezni centralizáltan vagy decentralizáltan: az előbbi esetben egyetlen központi egység van, az utóbbiban a nagyobb vállalati részlegek (például üzletágak, leányvállalatok) saját szolgáltatóval rendelkeznek.
Elszámolási és érdekeltségi szempontból a belső egység működhet költségkerettel gazdálkodó költségközpontként, bevételeiből élő nyereségközpontként, de akár egy anyavállalathoz tartozó leányvállalatként is. A belső szolgáltató egységnek megtiltható a külső munkavállalás, de az is lehetséges, hogy a szolgáltatást a vállalat jövedelemforrásnak tekinti, azaz kifejezetten ösztönzi a részleg megjelenését a külső piacon. A megrendelési rendszer lehet kötött vagy szabad: kötött rendszerben a felhasználóknak kötelező a kijelölt belső vagy külső szolgáltatóhoz fordulniuk, szabad rendszerben viszont a nekik legkedvezőbb ajánlat mellett dönthetnek. (A szervezési lehetőségekről és azok tipikus velejáróiról lásd bővebben [Bőgel 1999].)
A vállalati, intézményi informatikai szervezetek szempontjából fontos kérdés, hogy mennyire válnak be az informatika "közüzemi szolgáltatássá" válásával kapcsolatos jövendölések. Tény, hogy ezen a stratégián az iparág legnagyobb cégei dolgoznak (lásd pl. [Ante 2003];[The Economist 2003]). Az elképzelés lényege az, hogy egy vállalat ne bajlódjon mindenféle gépek, szoftverek, alkalmazások beszerzésével és körülményes összeillesztésével, hanem az informatikai szolgáltatásokat ugyanúgy vásárolja meg nagy "erőművektől", mint a vizet vagy az elektromos áramot, a használattal arányos díjat fizetve. Sok problémát kell megoldani ahhoz, hogy ez a modell valóban nagy tömegekben működni tudjon, de a siker megerősítheti az amúgy is tapasztalható informatikai kiszervezési hullámot. A vállalati informatikai vezető ez esetben "informatikai közüzemek" megrendelőjeként, vásárlójaként ügyködne - ami végső soron csak megerősíti mindazt, amit feladatairól és képességeiről ebben a fejezetben elmondunk.
A vállalat vezetőinek gondosan mérlegelniük kell az egyes szervezési megoldások előnyeit és hátrányait, valamint alkalmazásuk lehetséges következményeit. Az informatikai vezetőnek pedig tudnia kell, hogy egy döntés nyomán a szervezeti pozíciója (feladatköre, alkuereje, beosztottjainak létszáma, önállósága stb.) alapvetően megváltozhat. Célszerű átgondolnia, hogy a maga részéről melyik megoldást pártolja, és mit tesz a számára kedvező döntés érdekében, illetve változások esetén hogyan fog viselkedni. A sokféle lehetőség állandó bizonytalanságot is jelent, ami nem kellemes érzés.
A cikk folytatása
Az informatikai vezető szerepe az értékteremtésben
A vállalati programok szektorális, nemzet- és világgazdasági jelenségekké, trendekké állnak össze, amelyek aztán jelentős részben meghatározzák azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek közepette az egyes konkrét informatikai fejlesztési akciókat meg kell tervezni és végre kell hajtani.
