A hat vezető nemzetközi olajtársaság az eddig vázolt elképzelések szerint összesen 40 milliárd dollár körüli összeget költ arra, hogy saját papírját vásárolja, ez az összeg majdnem kétharmadával több, mint a tavalyi hasonló célú kiadásuk.
Ezzel nem kis örömet szerezve papírjaik birtokosainak, a visszavásárlásnak köszönhetően a még közkézen maradt egyre kevesebb részvény ára folyamatosan megy felfelé. A baj csak az, hogy ez egy elég rövidtávú stratégia, általában olyan vállalatok folyamodnak e lépéshez, amelyeknek részvénye alulértékelt. Az olajtársaságok részvényei azonban jelenleg nem ilyenek. S ha pénzüket mégis részvényekre költik, akkor következésképp kevesebbet áldoznak fejlesztésre, tőkeberuházásokra, ami viszont hosszabb távú létükhöz lenne fontos. Egy elemzői vélemény szerint a részvény-visszavásárlási programokkal, ha hosszasan folytatják, egyfajta önfelszámoló folyamatot indítanak el.
Az önmagunkba fektetés nem ad közvetett lökést a gazdasági növekedésnek sem. Ennek jele, hogy az olajipar egyszerűen nem teremt munkahelyeket, így, miközben az olaj drágul, a 15 vezető olajtársaságnál tavaly összesen több mint 20 ezer munkahelyet építettek le. Egyes amerikai számítások szerint az elmúlt húsz évben az olajtársaságok több állásukat számolták fel, mint amennyit teremtettek.
Önmagában tehát nem is az a gond, hogy hihetetlen pénzeket keresnek az olajtársaságok, hanem az, hogy mit csinálnak, pontosabban mit nem csinálnak ezzel a pénzzel - következtet szakértői véleményekből a The Financial Express című lap.
Általános vélemény, hogy újabb termelőhelyek beindítása elég kockázatos, mert már nincs igazán sok kutatható - az állami olajvállalatok által nem ellenőrzött és ígéretes olajkinccsel - rendelkező terület Földünkön. Ha pedig nincs felkutatható olajmező, akkor nincs nyomás annak irányába sem, hogy új technológiákat fejlesszenek.
