A Hejőcsabai Cementgyárban lévő tulajdoni részesedésről folyó perben a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2003-ban hozott jogerős részítéletet, elutasítva a felperes elsődleges keresetét, amelyben bizonyos forgóeszközökre vonatkozó adásvételi szerződések hatálytalanságának megállapítását kérte. A per a Holcim másod- és harmadlagos keresete illetve viszont keresete vonatkozásában folyik, első fokon.
A HH másodlagos keresetében kérte az említett eszközök ráépítés útján való megszerzésének, harmadlagosan pedig a szerződés semmisségének megállapítását. A bíró a 2006. október 19-iki tárgyaláson azzal indokolta a már sokadik halasztást, hogy a kirendelt gépész illetve építészmérnök szakértők által írásban benyújtott véleményekkel kapcsolatban a bíróság és a peres felek további kérdéseket tehessenek fel. Erre a feleknek 15 napot biztosított a bíróság.
A 400 millió forint értékű perben másodrendű alperesként részt vesz az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt., mint az 1995-ös privatizációkor az állami tulajdon eladójának jogutódja, és harmadrendű alperesként Kálmán János, az MC Kft. egyik tulajdonosa, mint magánszemély.
A vita alapvetően arról folyik, hogy a gyár területére a Holcim által épített ingatlanok alkotórészei vagy csak tartozékai a területnek, mivel a földtulajdon az alperes MC Kft.-é, míg a felépítmények a felperesé. Az alperes szerint a Holcim 13 éve jogcím nélkül tartózkodik a Hejőcsabai Cementgyárban.
Az ügy előzménye, hogy a Hejőcsabai Cementgyár privatizációjának második fázisában a 90-es évek elején a Holcim az MC Kft.-vel közösen tervezte a még állami tulajdonban lévő részvények megvásárlását, amelyben a HH korábban már 33,33 százalékos részesedéssel rendelkezett.
A privatizáció befejezését a HH és az MC Kft. közötti jogvita követte, 1994 óta ezzel kapcsolatos több per is folyt és folyik a magyar bíróságokon, amelyek egyike a mostani, az állóeszköz tulajdonjogáról szóló vita.
MTI/Menedzsment Fórum
