Van megoldás sokkterápia nélkül, de nem fájdalommentesen
- Engem meglep, hogy a kommunikáció fontosságát egy soron említi a valódi reformtervekkel.
- Nézze, a kilencvenes évek Magyarországa a térségbe befektetők kedvence volt, akárcsak ma Szlovákia. A makrogazdasági mutatóink éppoly rosszak voltak akkoriban, mint most Szlovákiának. Mégis bejött a tőke, mert működött egy bizalmi előleg. Azt mondták, igaz ugyan, hogy rút a kis kacsa, de látható benne a jövendő gyönyörű hattyú. A piac erre a bizalomra épül. A viszonylag magas adóterheket is jobban viseli, mint a bizonytalanságot. Példa erre Dánia vagy Finnország igencsak prosperáló gazdasága. Most a befektető azt látja, hogy ellentmondóak, ötletszerűek, s főként bizonytalan sorsúak az intézkedések. Áprilisban a piacok kivártak. Ma nem várnak, inkább eladják, mint megveszik a magyar értékpapírokat.
- A felemelkedés egyik gátja az ország adósságcsapdája. Ki lehet-e nőni az adósságot?
- Változatlan szerkezetű, hiteleken alapuló növekedéssel sohasem. A megítélés nem közgazdasági iskolák harca, mert objektív mérőszámok állnak rendelkezésünkre. A legfontosabb a gazdaság jövedelemtermelő képessége. A miénk jelenleg nem termeli meg a hitel visszafizetés időarányos összegét. Ez nem a tatárjárás, a mohácsi vész vagy a szovjet megszállás eredménye. Ezt mi hoztuk össze a rendszerváltozás óta.
- A CEMI jelentés azt állítja, hogy súlyos bajaink ellenére Magyarország sokkterápia nélkül utolérheti önmagát.
- Valóban, a jelentés azonban azt is deklarálja, hogy mindez nem megy fájdalmak nélkül. Átfogó reformokra épít, melyeknek nyomán az állam szerepvállalása átalakul, helyenként csökken. A cemisek óva intenek a foglalkoztatás ellenes intézkedésektől. Nálunk 55 százalék alatt van a foglalkoztatási aktivitás rátája, ami az OECD országok között Lengyelország után a legrosszabb. A fejlett világban ez az arány átlagosan meghaladja a 70 százalékot. Éppen ezért a járulékemelés, a kis és közepes vállalkozások sanyargatása messze visz a megoldástól.
Gazdasági ésszerűségek dominálnak, a CEMI jelentésben szó sincs a szociális szempontok túlértékeléséről. Éppen ezért valljuk azt, hogy meg kell szüntetni a potyautas rendszert a hazai foglalkoztatásban. Hiszen papíron minden negyedik munkaképes ember rokkant, élen járunk az előnyugdíjazásban, a minimálbéren bejelentettek köre meghaladja az 1,7 milliót.
- Indulhat-e új reformkor anélkül, hogy a társadalom rétegeivel éppúgy, mint a politika és a tudományosság aktorai között egyetértés, vagy legalább egyezség alakuljon ki a sorsformáló kérdésekben?
- Először abban kellene kiegyezni, hogy melyek ezek a kérdések. Érdemi konzultáció nélkül semmi se lesz, egyre lejjebb csúszhatunk. Nincs más út, mint alapkérdésekben a közmegegyezés.
- Ön szerint miben kell mielőbb kiegyezni?
- Az alkotmány szintjén deklarált szabálykövető gazdaságpolitika elveiben és azok pártpolitikai színezettől független betartásában. A hosszú és középtávú célokat meghatározó konvergencia programban, mely elvezethet az euró 2010-es bevezetéséhez. Az állam szerepének újrafogalmazásában, összefüggésben a nagy elosztó rendszerek átalakításával. Nem győzöm hangsúlyozni: egyetértésen alapuló stratégia kell, mert iránytű nélkül maradunk az erdőben.
Gazsó L. Ferenc
