Az talán nem meglepő, hogy a felhasznált papírok három leggyakoribb formája a csomagolás – legyen szó csomagolópapírokról vagy éppen kartondobozokról -, a nyomtatás és másolás (nyomtató és fénymásoló papírként), illetve a higiéniai és háztartási papír. Azt viszont nem könnyű megtippelni, hogy a WC-ben végzi-e a legtöbb papír, vagy néhány dossziét megjárva az iratmegsemmisítőben.
A világon évente előállított 370 millió tonna papír több mint felét, 185 millió tonnát teszik ki a csomagolású célú papírok, derült ki az I-COM tanulmányából. A szakemberek szerint a háztartási papírok a teljes mennyiség 7 százalékára rúg, ezt azonban jócskán megelőzi az író- és nyomópapírok pedig a fogyasztás 29 százalékát adja.
Magyarországon 1989 óta mindössze 20 tonnával nőtt a teljes papírfogyasztás (1989: 890 ezer tonna; 2010: 910 ezer tonna). Ez azt jelenti, hogy egy átlagos magyar 91 kg papírt használ el egy évben, amivel hazánk jelentősen az EU átlag, 173 kg/év/fő alatt van.
Az elemzés megállapítja, hogy míg a rendszerváltást követő közel tíz évet a papír- és írószer kereskedelem szétaprózódása, az állami és céges beszerzések átláthatatlansága jellemezte, a 90-es évek második felétől egyre nagyobb súlyt képviselő központilag kontrollált közbeszerzések, valamint a vállalati kultúra, és ezzel együtt az igények változása a konszolidáció irányába hatottak.
Az ilyen típusú megrendeléseket kiszolgáló, azaz egyenesen a végfelhasználók kiszolgálására szakosodott vállalkozások a hagyományos papíráruk és irodaszerek mellett immár számítástechnikai, nyomdaipari kellékeket, valamint létesítmény-üzemeltetési és konyhai termékeket is kínálnak. Azaz a vállalati szegmens jelentős része abban érdekelt, hogy szinte minden, az irodában megtalálható eszközt – a tűzőgéptől kezdve a bútorokon, nyomtatókon át a kávéig és egészségügyi papírig – mindent egy helyről szerezzenek be.
Az I-COM becslése szerint a hazai piac nagysága 100 milliárd forintosra rúg, melynek a felét teszik ki az állami megrendelések.
mfor.hu
