A német munkavállalók a hetvenes évektől kezdve évente egyre kevesebb órát dolgoznak, a bruttó bérek viszont folyamatosan növekednek. Ma egy óráért átlagban ötször annyit kapnak, mint 1970-ben.
Egy átlagos német dolgozó munkaideje huszonhárom év alatt kevesebb, mint háromnegyedére (27 százalékkal) csökkent.
Míg 1970-ben az évi munkaidő a hajdani NSZK-ban 1879 óra volt, addig 1991-ben ugyanitt már csak 1467, 2003-ban pedig - immár egész Németországot tekintve - mindössze 1356, derül ki a Német Statisztikai Hivatal a napokban nyilvánosságra hozott elemzéséből.
A folyamatos visszaesés a hivatalos heti munkaidő csökkenésére, az éves szabadság növekedésére és a túlórázás visszaszorulására vezethető vissza. Emellett a trendben közre játszott, hogy a kilencvenes évektől kezdett tért hódítani a részmunkaidős foglalkoztatás is.
Ugyanebben az időszakban a bérek folyamatos növekedését is meg lehetett figyelni. 1970-ben átlagban még óránként bruttó 4 eurót kaptak a dolgozók, addig 1991-ben már 15-t (az egész Németországot tekintve 13-t), 2003-ban pedig már 20-at. A bruttó óradíjak tehát szűk negyed évszázad alatt ötszörös mértékben emelkedtek.
Természetesen ez a pozitív változás nem csapódott le egy az egyben a nettó bérek reálértékében. Míg az 1970 és 1980 között átlagban 3,1 százalékkal nőtt, addig a kilencvenes években csupán 0,6 százalékos emelkedést lehetett elkönyvelni.
Míg a hetvenes és nyolcvanas években elsősorban az erős infláció és a növekvő produktivitás emelte nagy mértékben a bruttó óradíjakat, addig a kilencvenes években a kelet-német bérek nyugati színvonalhoz történő közelítésének igénye és a gazdasági konjunktúra állt a pozitív változás hátterében.
(Menedzsment Fórum)
Egyre kevesebbet és egyre több pénzért dolgoznak a németek
A német munkavállalók a hetvenes évektől kezdve évente egyre kevesebb órát dolgoznak, a bruttó bérek viszont folyamatosan növekednek. Ma egy óráért átlagban ötször annyit kapnak, mint 1970-ben.
