Köllő János a bemutatón kiemelte: a nem a szakmájukban dolgozó szakmunkások aránya 35-40 százalékról 60 százalékra nőtt. Ők zömmel képzettséget nem igénylő munkakörökben dolgoznak, segédmunkás-bérért - mondta Köllő János, megjegyezve, hogy ugyanakkor a vállalatok sokasága számol be szakmunkás-hiányról.
Hozzátette: a szakmunkáshiány azoknál a vállalatoknál a legerősebb, ahol változik a technológia és nehézkes az alkalmazkodás, foglalkoztatási hiányok és feleslegek azonban vállalatokon belül is előfordulnak.
Elmondta: a kereslet és a kínálat jobb illeszkedését az alapképzésben való vállalati részvétel növelésével, és a felnőttképzés fejlesztésével lehetne elérni. Mérsékelni kellene továbbá a képzés erős széttagoltságát, hiszen a Munkaerőpiaci Tükör legfrissebb kiadása szerint a szakoktatás 90 százalékban többcélú oktatási intézményekben, a gyakorlati munka 40 százalékban - gyakran rosszul felszerelt - iskolai tanműhelyekben folyik.
A szakmunkásképzés másik problémája, hogy a szakmunkás végzettségűek alapkészségei - írás-olvasási, számolási-logikai és szociális jártasságok - hiányosak, miközben nagymértékben nőtt az ilyen készségek iránti kereslet, és az alapkészségek hiánya rontja az alkalmazkodóképességet. Az alkalmazkodóképesség hiányára utaló jel például, hogy a vállalatok már néhány írás-olvasási feladat esetén is érettségizett munkaerőt keresnek - jegyezte meg Köllő János.
A szakmunkásképzés átalakításának elvi kérdéseiről Köllő János azt mondta: radikális javulást kell elérni az alapkészségek, az írás-olvasási és szociális jártasságok átadásában, valamint csökkenteni a lemorzsolódást.
A tanulmány szerint a szakiskolai képzés mérete csökkent ugyan a vizsgált időszakban, de a közoktatásból közvetlenül a munkaerőpiacra lépők legnagyobb csoportját (35-45 százalékát) ma is az érettségit nem adó szakmunkásképzés végzettjei és lemorzsolódottjai adják.
