A részleges munkaidőben foglalkoztatottak esetében a távmunka sokkal elterjedtebb, és a Bonn Empirica német kutatóintézet számításai szerint a távmunkaerő Európában 1999 és 2002 között megduplázódhatott, eléri a 20 milliót. Elsősorban Németországban terjedt el, de Nagy-Britanniában és Íroszágban is jellemzővé vált.
Különösen népszerű ez az életforma a magasan képzettek, illetve a felső szintű vezetéshez tartozók körében. Ugyanakkor bizonyos feszültségeket is szül. A dolgozóknak szüksége van a bejárásra. Elsősorban azért, mert a távollét nem teszi igazán lehetővé a problémák hatékony tisztázását.
Így a technológia oldaláról nyugodtan távmunkába vonulhatók inkább megosztják munkaidejüket, azaz párosítják a virtuális szabadságot a régi divatú közös munkahelyi ücsörgésekkel. Ennek az is oka, hogy egy sor vállalatnál, ahol túlságosan laza lett "a központtal" való fizikai kapcsolat, felszínre kerültek a határozat hozatallal kapcsolatos problémák, különösen ha többek vitájában személyesen kellett megtárgyalni dolgokat. A levelezéses vagy más távkapcsolatos megoldásban nem érvényesült a meggyőzés ereje, nem tisztázhatók könnyen az elképzelések.
Az International Herald Trubune című lap szerint olyan nagy vezetői irodákra nyilván már nem lesz szükség, de a kávé melletti diskurzusra még igen.
Feszültséget szül a munkában a fizikai távolság
Egy európai felmérés szerint az úgynevezett önfoglalkoztatóknak jelenleg körülbelül 4 százaléka végzi munkáját folyamatosan munkahelyén kívül.
