Az eszmecserén a szakemberek az unió leendő közös agrárpolitikájának kialakításáról mondták el véleményüket. A miniszter előadásában kitért arra, hogy a mezőgazdaság a különféle gazdasági ágak közül a leginkább kiszolgáltatott a természeti és egyes társadalmi folyamatoknak. Ezért a mezőgazdasági tevékenységet igen sokféle és jelentős mértékű kockázat nehezíti.
A legfontosabb kockázatok között megemlítette a biológiaiakat, a természetieket, valamint a globális ármozgásokból és egyéb piaci folyamatokból adódó kockázatokat. Utalt arra, hogy az Európai Unióban a biológiai és természeti kockázatok kezelésére már ma is léteznek eszközök. Az úgynevezett kárenyhítési rendszereket a tagállamok maguk működtetik, így van ez Magyarországon is - tette hozzá. Ezeknek a kockázatoknak a kezeléséhez az unió biztosítási díjtámogatást, illetve segélyalapokat működtet még. A piaci kockázatok egy részét a közös agrárpolitika piaci intézkedései hivatottak kezelni.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt években megfigyelhető szélsőséges áringadozásokkal szemben viszont egy új megközelítésre van szükség. Jelezte: az unió bizottsága ezért - bátorítva a magyar elnökség által megfogalmazott következtetésektől is - olyan mezőgazdasági jövedelemstabilizációs rendszerre tesz javaslatot, amely kifejezetten az árkockázatokkal szemben nyújt majd védelmet. (Ez a javaslat várhatóan még októberben nyilvánosságra kerül, miután a bizottság hozzáférhetővé teszi azokat az elképzeléseket, amelyek az új közös agrárpolitika alappilléreit jelentik majd 2014 után.)
A miniszter szerint a jövőben a KAP szabályozásán keresztül is indokolt lenne arra törekedni, hogy az emberek alapvető életszükségleteit jellemző termékeknél ne alakulhassanak ki az elmúlt években megfigyelhető pénzügyi buborékok és összeomlások. Ezek gazdasági hatásai ugyanis olyan előre nem kiszámítható kockázatokat hordoznak, amelyek legtöbb esetben nem vállalhatók.
A miniszter beszélt arról is, hogy egy olyan, a piaci zavarok elhárításában szerepet játszó piaci biztonsági háló kialakítására van szükség, amely megfelelő biztonságot nyújt a termelőknek az egyre gyakoribb jelentős áringadozások esetén. Jelezte, tudomása szerint az unió bizottsága egy kanadai típusú modellt tart leginkább elképzelhetőnek. (Ennek az a lényege, hogy az állam próbálja a mezőgazdasági termelőket megóvni a szélsőséges áringadozásoktól egy ötéves adatokon alapuló, előzőleg megállapított referencia-haszonszinten.)
MTI
