A Credit Suisse frissen közölt tanulmánya szerint azok az európai cégek, amelyekben az alapító családoknak vagy menedzsereknek legalább tíz százalékos, vagy ennél is nagyobb részesedésük van, felülmúlják azokat, amelyekben átlagban csak nyolc százalék, vagy ez alatti részesedéssel rendelkeznek az alapító dinasztiák. Hasonló eredmények szültettek az Egyesült Államokban is.
A múlt századfordulón a családi tulajdonban lévő cégek vitték előre az ipari fejlődést Európában és az Egyesült Államokban. Azonban a huszadik század második felében ez a modell megváltozott és a tagoltabb részvényesi modell terjedt el - olvasható a management-issues.com-on.
A kutatás során három fontos jellemzőt találtak, ami megkülönbözteti a családi cégeket az erősen széttagolt részvényesi bázison alapuló vállalatoktól.
A családi részvényesek rendszerint azt kérik a cégvezetőktől, hogy hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki. Ezeknél a vállalatoknál a családi részvényesek általában ragaszkodnak ahhoz, hogy leszármazottaik vegyék át a részesedésüket, ennél fogva fontosnak tartják, hogy hosszú távon jó kondícióban tartsák a céget. Az ilyen részvényeseket kevésbé érdekli a következő negyedéves eredmény, és inkább a bevételek növelésére helyezik a hangsúlyt.
A kutatás azt is kimutatta, hogy a vezetői és a részvényesi érdekeltségek kiegyensúlyozottabbak ezeknél a vállalatoknál. A családok rendszerint részt vesznek az irányításban is. Ezek a cégek kevésbé támogatják az akvizíciókat és a mostanában divatos rövid távú stratégiákat.
A felmérés során olyan jelentős családi befolyással rendelkező cégeket vizsgáltak meg, mint a BMW, az Ericsson, az LMVH és a Mittal Steel.
