Munkabeszüntetés esetén az elégséges szolgáltatás nyújtása a felek kötelezettsége az 1989. évi sztrájktörvény alapján. Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság mégis azt mondta ki egy 1991-es eseti döntésében, hogy ennek elmaradásakor nem tekinthető jogellenesnek maga a sztrájk.
Ismeretes: az április 7-i félnapos, valamint az április 18-i egésznapos BKV-sztrájk esetében sem sikerült megegyezni az elégséges szolgáltatás mértékéről. Emiatt a szakszervezetek semmilyen forgalmat sem tudtak garantálni, és - kevés kivételtől eltekintve - csupán az alvállalkozók vették fel a munkát.
Lőrincz György, a törvény megalkotásában egykoron részt vett ügyvéd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának sztrájkjogi konferenciáján úgy vélekedett: megérett az idő arra, hogy valaki pontosabban meghatározza az elégséges szolgáltatás fogalmát, hiszen ennek hiányában nehéz a törvény ezen rendelkezését betartatni.
Szerinte ugyanakkor ez nem oldható meg azzal, hogy százalékban határozzák meg annak mértékét, hiszen a legtöbb szolgáltatás – például energia, víz – oszthatatlan. Ehelyett konkrét helyzetekben kellene a szolgáltatás jellegének figyelembe vételével dönteni.
Korábban felmerült az is, legyen kötelező a döntőbíráskodás az egyeztetések során. Lőrincz György viszont ezt sem tartja megoldásnak, hiszen feltehetőleg a legtöbb esetben már a döntőbíró személyéről sem tudnának megegyezni a felek.
Az eseményen felszólaló Herczog László szakállamtitkár erre úgy reagált, hogy a probléma áthidalható lenne azzal, ha több személyt jelölnének ki erre a posztra, akik közül szavazással válassztanának a felek. Lőrincz György javaslata szerint az elégséges szolgáltatás elmaradása esetén a munkavállaló mentesülhetne bizonyos kötelezettségek alól, így például megengedett lehetne a sztrájktörés.
Kell-e módosítani a sztrájktörvényt?
Több szakember viszont úgy véli, nem lenne szerencsés hozzányúlni a sztrájktörvényhez. Ezt azzal támasztották alá, hogy az Európai Unió több országában még annyira sincs szabályozva a sztrájkjog, mint nálunk, számos helyen még törvényi rendelkezés sem született erre.
A részletes szabályozás helyett a bírói ítélkezés gyakorlatára kellene hagyatkozni, hiszen az egyes esetek sajátosságaira egy törvényben nem lehet választ adni, fejtette ki Pál Lajos ügyvéd. Ráadásul mivel kétharmados törvényről van szó, a módosításra semmi esély nincs – tette hozzá.
Az elégséges szolgáltatás kérdésében úgy vélekedett: mivel a törvény szerint ebben meg kell állapodni, ez is jogszerűségi feltételnek tekinthető, amit teljesíteni kell. Ráadásul szerinte a józan ész alapján is vitatható, hogy ha a jogszabály egyik eleme nem teljesül, akkor miért nem mondják ki az adott sztrájk jogellenességét.
Pál Lajos ugyanakkor rossz gyakorlatnak tartja, hogy a Munkaügyi Bíróság határozzon az elégséges szolgáltatás teljesüléséről adott esetekben, mivel ez a testület szakmai kérdésekben nem hivatott dönteni. Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke szerint ez azért is lehetetlen, mert sztrájkügyekben öt napon belül kell első fokon meghozniuk a döntést, márpedig ennyi idő alatt ez nem megvalósítható.
Pontatlan törvény, vitás kérdések
A konferencián vita alakult ki a sztrájk bejelentésének időpontjáról is. Gaskó István, a Liga Szakszervezetek és a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke felszólalásában jelezte: a sztrájkok bejelentésével azért késlekednek a legutolsó percig, hogy a munkaadónak ne maradjon ideje azt letörni. Pál Lajos ezzel szemben azt mondta: a munkáltatónak lehetőséget kellene adni, hogy mindent megtegyen a munkabeszüntetés következményeinek mérséklése érdekében.
Több szakember szerint pontosítani kellene azt is, hogy a sztrájk célját a munkaügyi kapcsolat rendszerében lehessen csak értelmezni - vagy azon túl is. Azaz megengedhető legyen-e, hogy például miniszteri rendeletek eltörlése vagy módosítása végett kezdjenek munkabeszüntetésbe, mint ahogy azt tapasztalhattuk a vasutasoknál, akik az elmúlt évben részben a nyugdíjtörvény kedvezőtlen változásai miatt léptek sztrájkba. (Idén ez már nem szerepelt a követeléseik között - a szerk.)
Egyesek úgy vélik, nem politikai eszközként kellene használni a sztrájktörvényt, ezért csak olyan célokat kellene kitűzni, ami a kollektív szerződésekben rendezhető. Mások viszont a törvényre hivatkoznak, amely szerint a dolgozóknak olyan alkotmányos alapjoga a sztrájk, amely hozzásegíthet gazdasági és szociális érdekeik érvényre juttatásában.
Kovács Zita
