A jelentésből az is kitűnik, hogy az össznépesség nagysága meglehetősen rugalmatlan változó, és még a feltételezhető változások viszonylag szélsőséges kombinációjára is csak hosszabb távon reagál. Az unió össznépessége csak akkor növekedne lényeges mértékben, ha a termékenységi ráta 1,8, az évi nettó bevándorlás pedig 1,2 millió fölé emelkedne egyidejűleg. A népesség korösszetétele ezzel szemben gyorsabban és nagyobb mértékben változik, mint a lakosság lélekszáma.
A demográfiai folyamatok mellett további figyelemre méltó jellegzetesség, hogy az unión belüli mobilitás a személyek és a munkaerő szabad áramlása ellenére is igen alacsony az 50-es és a 60-as évekhez képest. A tagországok közötti mobilitás éves mértéke jelenleg a lakosság 0,1-0,2 százalékának felel meg. A visszaesés jórészt azzal magyarázható, hogy az utóbbi évtizedekben végbement jelentős társadalmi-gazdasági fejlődés miatt csökkent a déli és az északi tagországok közötti életszínvonalbeli különbség.
Kellenek-e vendégmunkások?
Az Európai Unió egy most nyilvánosságra hozott jelentése szerint ahhoz, hogy az Unióban hosszútávon is egészséges maradjon a munkaerőpiac és ne boruljon fel a szerkezete szükség van a bevándorlókra. Ugyanakkor munkaerő-piac gondjait önmagában az sem oldaná meg, ha a bevándorlási és a születési ráta egyaránt a kétszeresére emelkedne.
