Azért ideális, mert a gáztározók alaposan fel vannak most töltve, így nem lehet drámai árcsökkenésre számítani azzal, hogy új szereplők igyekeznek maguknak szeleteket kihasítani saját országukban vagy - sok esetben a szomszédos államokból - más nemzeti piacokon.
Piaci túlkínálati állapot van, ilyen helyzetben igyekszik számos előállító a maga kiskereskedelmi üzletével jelentkezni a piacokon. Az azonban csak az egyik kérdés, mennyire ösztökélheti a versenyt a nagyobb mennyiségben elérhető gáz, mert egyelőre szerepet játszanak a nyersanyagnak a határokon való átjuttatásában fennálló korlátozó tényezők. A már folyamatban lévő korlátozást feloldó beruházások sem fogják azonnal megkönnyíteni a gázpiaci szereplők számára a versenyzést.
Mindezen felül a verseny nem szükségképpen válik sikeressé egy olyan piaci helyzetben, amikor a felhasználók (fogyasztók) megszokhatták az árak hullámzása elleni védelmet, sok esetben az állami ellenőrzésnek köszönhetően.
Az EU-ban így általában véve nem fog olyan gyorsan eluralkodni a versenyhelyzet, miként történt ez Nagy-Britanniában, még a 90-es évek végén. Az EU-ban jelentős logisztikai nehézségek jelentkeznek, az országok messzebb fekszenek a gázmezőktől, miként a britek a nagy-britanniai mezőktől. A szolgáltatóváltás váltómechanizmusai sem fejlettek, a szakember kétli, hogy több országban már meglennének ehhez az eszközök, miként megvoltak annak idején a briteknél.
