A mostani kemény időszakban sok cég kénytelen megszüntetni egyes dolgozóinak munkaviszonyát. Érdemes ezt körültekintően végezni, hiszen egyes esetekben, amikor a munkavállaló bírósághoz fordul igazának érvényesítése érdekében, nagy összegű büntetésekre számíthatnak elmarasztaló ítélet esetén.
A Rodin konferenciáján különböző jogeseteket mutattak be, amelyből kiderült, ma már - a kritikákkal ellentétben - kevésbé munkavállaló-barát a jog. Az alapelvek közé ugyanis bekerült, hogy a feleknek - így a pereskedő dolgozóknak is - jóhiszeműen és tisztességesen kell eljárniuk.
Ugyanakkor történnek olyan esetek, amely során a munkáltató gyakorlatilag tudtán kívül követ el jogsértést amiatt, hogy a munkavállaló nem közli: felmondási tilalom alatt áll. A bírósági gyakorlat szerint ugyanis ilyenkor igenis elmarasztalható a munkaadó. Erre példa az alább ismertetett jogeset.
Egy életből vett példa
A munkáltató rendes felmondással megszüntette a munkavállaló munkajogviszonyát. A felmondás indoklásában azt jelölte meg, hogy termelésének jelentős csökkentésére kényszerül. A munkavállaló keresettel fordult a bírósághoz, amelyben a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítását kérte – ismertette az esetet Tálné Dr. Molnár Erika bíró a Legfelsőbb Bíróságtól.
A munkavállaló keresetében arra is hivatkozott, hogy a felmondás közlésekor már terhes volt, igaz erről ő sem tudott. A korai terhesség tényét csak kezelőorvosa közölte az említett napon.
A munkáltató viszont ellenkeresetében azt állította, hogy a felmondás közlésekor sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem tudott a munkavállaló terhességéről. Ráadásul a felmondások közlését megelőzően kérte a női dolgozókat, hogy esetleges terhességükről tájékoztassák a munkáltatót annak érdekében, hogy őket ne vegyék fel az elbocsátandók közé.
A bíróságnak ebben az esetben csak azt kellett orvosszakértőkkel vizsgálnia, hogy valóban megállapítható volt-e az említett időpontban a terhesség. Mivel kiderült, hogy igen, ezért a felmondási tilalomba ütközést állapította meg a bíróság, és a munkaadót elmarasztaló ítéletet hozott. Annak nem volt jelentősége, tudott-e erről a két fél. A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt is, hogy jóhiszemű volt-e a felperes. Úgy foglaltak állást, hogy igen, hiszen a felmondáskor még nem tudott a terhesség tényéről a munkavállaló.
Vizsgálják a dolgozók jóhiszeműségét is
Tálné Dr. Molnár Erika szerint az ilyen esetekben, amikor a munkáltató sem tud a terhesség, esetleg a keresőképtelenség tényéről, érdemes megegyezni a dolgozóval, hiszen így sokkal kevesebbe kerül nekik az ügy, mintha végigvinnék azt a bíróságon. Ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, akkor a munkaadó már hivatkozhat az együttműködési kötelezettség megszegésére, amivel már jó eséllyel megnyerheti a pert.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja egyébként sokat változott az elmúlt időben, hiszen az alapelvek közé belevette a jóhiszeműséget és a tisztességet. Így ha a munkavállaló nem eszerint jár el, akkor - bár a jogsértést megállapítják - nem ítélik meg neki az elmaradt munkabért.
Az eseményen szó esett arról is, köteles-e bejelenteni a munkavállaló a terhesség tényét. A jelen lévő jogászok megállapították, hogy nem várható el tőle, hogy már a korai terhesség szakaszában megtegye ezt (hasonlóan azokhoz, akik lombikbébi programban vesznek részt), ugyanakkor azt tudatniuk kell, hogy felmondási tilalom alatt állnak.
KZ
