A nyilvánosságra hozott 2011-es adatok szerint Kína 1840 projektben nyújt segítő kezet világszerte, ezek csaknem öt százaléka sportberuházás Ázsiában, Afrikában, Óceániában és Latin-Amerikában, illetve a karibi térségben. A kínaiak tavaly publikált, de 2009-ben elkészített kimutatásaik szerint nyolcvanöt sportlétesítményt húztak fel világszerte, és szinte biztos, hogy mostanra számuk a százat is elérte, olvasható az nso.hu-n.
A „megajándékozottak” saját erőből nem tudnának hasonlókat építtetni. És nem is a helyi ipar a fő haszonélvező: Kína hozza a tervező és az építtető céget, Kína szállítja a nyersanyagok jó részét, kilencven százalékban kínaiak a projektek tisztségviselői, és kínai munkások dolgoznak az építkezéseken, felháborítva ezzel az adott ország építőipari vállalkozóit.
A kínai cégek a létesítményeket kiszolgáló infrastruktúra létrehozásában is kulcsszerepet vállalnak, a helyiek mind nagyobb ellenérzései mellett. Zambiában és Costa Ricában csúszó fizetések és fizetéscsökkentések miatt tiltakoztak az építkezésbe bevett helyiek, Angolában pedig rendszeres támadások érték a kínai munkásokat, amikor azok a 2010-es Afrika-kupára szánt négy stadiont építették egy hatszázmillió dolláros projekt keretében.
Szinte mindegyik átadott stadion az országok lehetőségeihez képest túl nagy, túl drágán fenntartható és kevéssé kihasználható. Ezek nem üzleti befektetések – a kínaiak nem reménykedhetnek megtérülésben – sokkal inkább politikai és presztízsberuházások.
Mi is az ár?
A Ghánában és Zambiában stadionokat építő Shanghai Construction Group leányvállalata aranybányákban vásárol részesedést Afrika-szerte, más cégek vasércbányákban, olajban, nikkelben, rézben, faanyagban „utaznak”. A rossz nyelvek szerint a gaboni stadionprojekt nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kormány ne vegye el a hatalmas belingai vasérckészlet kitermelésére vonatkozó – környezetvédelmileg igen aggályos – megbízást a kínaiaktól.
A nyersanyagéhség kielégíthetetlen, és a kínai állam hivatalos direktívában támogatja az agresszív terjeszkedést, minden segítséget megadva ahhoz. A csekk-könyv mindig nyitva van, és a kínai cégek a helyiek megkönnyebbülésére nem állnak elő holmi demokratikus intézkedések iránti követelésekkel, mint a nyugati segélyezők.
Kizárólag a nyersanyagokkal nem magyarázható a kínai szerepvállalás, hiszen sok olyan országban is építtettek sportlétesítményeket, amelynek nem volt igazán értékes erőforrása. A presztízsberuházások politikai tőkét is jelentenek a kínaiaknak: közép-amerikai országok sora tagadta meg hagyományos kapcsolatait Tajvannal, hogy megkapja az áhított befektetéseket, összegzi a Nemzeti Sport cikke.
mfor.hu
