"Az akkori technikai körülményeknek megfelelően a kocsimban volt mobiltelefon, ezt még egybeépítették egy elég nagy dobozzal, és ha vártam hívást vagy sürgős kapcsolásra volt szükségem, akkor magammal cipeltem ezt akár az étterembe is. Volt úgy, hogy hazafelé menet egy éjszakába nyúló sajtóvacsoráról háromnegyed kettőkor hívott fel a külügyminiszter. Éppen ezért ma nincs mobiltelefonom." - mondta el az irodalomtörténész.
"Utálom, ha vonaton, buszon, vagy az utcán hívnak, amikor mások mellettem élik fülileg nemi életüket, vagy rendelik meg a legközelebbi bérgyilkosságot, vagy fürdőszobai javítást. Miután én nem kívánok felebarátomnak olyan rosszat, mint amilyet õk nekem, ezért én udvariasságból sem használok mobiltelefont!" – vallja Szörényi László.
Kapcsolódó anyagok
Kultúra a kibertérben
Virtuális távolság
Kultúra és telefonálás
A telekommunikáció térhódítása odáig jutott, hogy már nem is tudnánk lemondani telefonjainkról. Vajon így vannak ezzel más országokban is? Szörényi László szerint igen hasonlóak az általa ismert kultúrák kommunikációs szokásai.
