A csőd 550 ember munkájának megszűnését jelentheti, ebből 235 alkalmazott Magyarországon és Szlovákiában dolgozott a Wolffnak. Információk szerint Egerben és Mosonmagyaróváron kell majd új munkaadót keresni sok embernek. Osztrák sajtójelentések szerint a tartományi kasszából 2300 eurós végkielégítést kapnak majd a dolgozók, a tudósítások nem szólnak arról, hogy a külföldi üzemek alkalmazottai részesülnek-e valamilyen támogatásból.
A voralbergi ipar egyes képviselői azt ígérték, hogy igyekeznek munkalehetőséget biztosítani a Wollf dolgozóinak, de közülük több mint száz 50 év feletti, számukra nem sok jót tudnak ígérni.
A vég csak némi meglepetést okozott az osztrák textilipari szakmában: a térségben nem a Wolff az első, amelyik nem tudott árversenyben maradni. A termelés kihelyezése már a költségek csökkentésének szándékával történt, ám a gyártó elsősorban a magasabb árfekvésű minőségi szegmensben próbálkozott tovább, nem bírta az olcsóbb tömegárú versenyét.
Egykor a Voralberg mintavállalata volt a Wolff, amely családi vállalkozásként még 1926-ban jött létre és az utóbbi éveket leszámítva sikeres volt. Az utolsó rendelkezésre álló adat szerint forgalma 32,5 millió euró volt, aktíváinak értéke 23,2, passzíváinak értéke 25,9 millió eurót ért el.
