Manapság nem ritka, hogy közel négyszáz dolláros Gucci strandpapucsok, ennél tízszer többe kerülő Roberto Cavalli dzsekik vagy százszor drágább BMW-k és Mercedesek találnak gazdára az ázsiai országban. A vietnami újgazdagok szeretik az utca emberének tudtára adni, hogy van mit a tejbe aprítani, ezért sokat adnak a külsőségekre - írja helyi kereskedőket idézve az International Herald Tribune.
A nagy multinacionális cégeknél vagy jól fizető állami pozíciókban dolgozó, de még otthon élő fiataloknak sok pénzük marad luxuscikkekre, a vásárlás iránt érzett vágyukat pedig gyakran Dolce & Gabbana, Rolex vagy Louis Vuitton márkakereskedésekbe történő látogatásokkal csillapítják. Eközben a 84 milliós ország dolgozóinak többsége még mindig napi 1-2 dolláros fizetésért gürcöl a mezőgazdaságban, ők pedig - nem meglepő módon - nem nézik jó szemmel a pazarló életmódot.
"A gazdagok csak egyre gazdagabbak lesznek, a többiek pedig a napi betevő falatért robotolnak" - mondta el a lapnak egy hanoi taxisofőr. "Egy Louis Vuitton táska árából, amelyből egy-egy tehetős fiatalnak 5-6 is porosodik a szekrényében, több tehenet is lehetne venni egy gazdának, ami kiemelhetné őt és családját a szegénységből" - tette hozzá.
Az előző, csatazajban felnőtt generációk esetében még általános volt a spóroló életmód, ők ugyanis meg voltak győződve arról, hogy bármikor katasztrófa történhet. Felmérések szerint azonban az 1975 után született lakosok nagyjából kétharmada igen optimistán tekint a jövőbe, és eltökélt szándéka, hogy a mának éljen.