Derült égből vételi ajánlat
Eseménydús volt a hosszú hétvége a Dunaferr körüli történések szempontjából, a cég vezetői előbb Varga Mihály gazdasági miniszterrel tárgyaltak, ám akkor még csak az egy héttel korábban bejelentett 1500 fős elbocsátásról volt szó. A miniszter pedig azt hangsúlyozta, hogy a kormány minden segítséget megad az ISD Dunaferr Zrt. létszámleépítésében érintett dolgozóinak, a cégre szükség van. Érdekesség, hogy a hétfői megbeszélést követően Varga Mihály még úgy nyilatkozott, hogy a Dunaferr "visszaállamosítása" nem merült fel.
Ezért is volt meglepő – nem csak a hosszú hétvégén a híreket követők, de – a Dunaferr vezetői számára is, hogy még aznap este a közszolgálati Híradóban Varga Mihály bejelentette, a kormány még a héten vételi ajánlatot tesz a Dunaferr-re. A miniszter közölte: délelőtt tájékozódott, egyeztetett a Dunaferr vezetőségével, és ez alapján döntött már hétfőn a kormány. Varga Mihály hangsúlyozta, hogy elhibázottnak tartják a Dunaferr 2004-es privatizációját, és hozzátette: az ár kérdése és a körülmények tisztázása nagyon fontos a kormány számára. Úgy fogalmazott: "én azt gondolom, hogy ha van egy pozitív hozzáállás a mostani tulajdonosok részéről, akkor akár már az őszre, szeptember végére, október közepére meg lehet állapodni a legfontosabb kérdésekben".
A hétfői találkozót követően Evgeny Tankhilevich cégvezető az "államosításra" vonatkozó újságírói kérdésre kijelentette: nem hallott ilyen szándékról, de erre a lehetőségre a menedzsment biztosan nemet mondana. A vállalat vesztesége az utóbbi két évben közel 50 milliárd forintot tett ki, de a Dunaferr nyereségessé tehető. Igaz szerda reggel a Dunaferr szóvivője Mezőközy András közölte, ha a kormány valóban megfogalmazza vételi ajánlatát, arról biztosan nem a menedzsment fog dönteni, hanem a tulajdonos.
Mibe kerülhet a Dunaferr?
Az ajánlat kapcsán valószínűleg érdemes visszatekinteni, hogy mibe került annak idején a Dunaferr megszerzése. A 2004 őszén nyélbe ütött – és az akkor megjelent információk szerint - az üzlet során csupán 444 millió forintot fizettek az ukrán vevők (Donbass Ipari Szövetség) a vállalatért (összesen 1 540 822 darab, egyenként 5 091 forint névértékű, névre szóló, Dunaferr Dunai Vasmű Rt. törzsrészvényt forgattak át). Ezen felül a Donbass-Duferco konzorcium vállalta, hogy végrehajt egy 17,3 milliárd forintos tőkeemelést (ez meg is történt), továbbá 70 milliárd forint értékű beruházást a később orosz kézbe került kohászati vállalatnál. Ez utóbbi összeg kapcsán, vannak egyébként a magyar kormányzati nyilatkozatok szerint komoly kérdőjelek.
Az általunk megkérdezett vállalat finanszírozási szakértő szerint nagyon nehéz akár csak megközelítő becslést adni a Dunaferr értékére, mivel bármely cég piaci értékét sokkal inkább annak jövőbeli lehetőségeiből és a kilátásokból kiindulva lehet megalapozottan értékelni, erre a múltbeli mérlegadatok kevésbé alkalmasak. A tapasztalatok szerint egy vállalat értékét az üzleti terv és a jövőbeli cash-flow-k alapján célszerű levezetni, ami egyébként a nemzetközi gyakorlatban is szokásos eljárás. Ilyen mélységben azonban sem az általunk megkérdezett szakértő, sem mi nem ismerjük a vállalatot.
Ennek ellenére, ha a mérleg és eredménysorokat nézzük, ami - mint fent jeleztük - nem ad alapot egzakt értékbecslésre, az iparági standardokat tekintve azonban legfeljebb néhány tízmilliárdos (20-30 milliárdos) tétel kellene, hogy legyen. A helyzetet persze számos háttéralku bonyolíthatja, a Napi Gazdaság szerdai cikkében például arról ír, hogy az állami tulajdonba vétel már korábban is felmerült, noha a masszívan veszteséges vállalat vélhetően nem számít jó befektetésnek, a magyar kabinet kezében ugyanakkor ott van a felszámolás alatt álló Malév Zrt. 120 millió euró értékű adóssága, amellyel a Dunaferr-tulajdonos Vnyesekonombanknak tartozik.
Miért kell nekünk a Dunaferr?
A cég jövője szempontjából érdemes megjegyezni, hogy a Dunaferr számára felvevő piacot jelentő Európai Unióban 2011-ben 177,7 millió tonna, 2012-ben 169,4 millió tonna acélt állított elő, a lanyhább piac egyébként tükröződött a Dunaferr jelentősen romló gazdasági adatiban is. Az Európai Bizottság adatai szerint az európai acélipar termékeinek legnagyobb felvevőpiaca az európai feldolgozóipar, ezen belül is jellemzően a magas hozzáadott értéket előállító iparágak. Az autóipar és az építőipar együttesen az acélkereslet mintegy 40 százalékát adja. Az európai acélipari vállalatok számára a legnagyobb kihívást a kereslet csökkenése, a károsanyag-kibocsátási előírások betartása, a magas energiaköltségek, a nyersanyagárak emelkedése, a nyersanyagok beszerezhetősége és a képzett munkaerő rendelkezésre állása jelenti.
Az acélgyártás működési költségeinek mintegy 40 százalékát az energiaköltségek teszik ki. Mint minden más energia-intenzív ágazatban, az energia ára az acéliparban is az egyik legfontosabb versenyképességi szempont. Az európai acélipar magasabb energiaköltséggel dolgozik nemzetközi konkurenseinél: az EU-Bizottság szerint 2012-ben reálértéken 27 százalékkal magasabb áron szerezte be az energiát mint 2005-ben. Mindezeket és a hazai energiatermelést figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy varázsütésre megváltoznának a Dunaferr nyereségmutatói. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az acél ára az iparág eredendően ciklikus jellegének köszönhetően meglehetősen ingadozó, de az emelkedő nyersanyagárakat viszonylag nehezebb áthárítani a fogyasztókra, mint más ágazatokban. Az acél árát a termelési kapacitástöbblet, az olcsó kínai konkurencia, a kedvezőtlen általános gazdasági kondíciók és az alternatív nyersanyagok növekvő szerepe tartja nyomás alatt.
Államosítás és munkanélküliség
Mindezek alapján tehát a Dunaferr visszavásárlása korántsem tűnik bombaüzletnek. Szélesebb perspektívában nézve ugyanakkor az mondhatjuk, hogy nem véletlen a kormány igyekezete. Az utóbbi időszakban Orbán Viktor többször leszögezte, hogy az iparosítást tekinti a felemelkedés zálogának, és azt szeretné, ha a szolgáltatószektor helyett itt jönnének létre új munkahelyek. Kicsit sarkosítva mindezt úgyis megfogalmazhatjuk, hogy az itteni munkahelyek megtartása sokkal fontosabb. A munkanélküliségi adatok "messziről" nézve ugyan impozánsak, ám ha figyelembe vesszük, hogy a versenyszférában 9300-zal csökkent az álláshelyek száma, és az egy évvel korábbi 1,822 millióval szemben 1,812 millió ember állt alkalmazásban, ráadásul már több mint egy éve csökken a létszám, akkor érthető az aggodalom. Sokan ugyanis megkongatták a vészharangokat, szerintük a jelenleg 7500 főt foglalkoztató cégcsoportnál a mostani 1500 fős elbocsátás csak az első lépés lenne a teljes leépülés felé vezető úton. Ha Dunaújváros nem is lesz új Ózd vagy Miskolc, bő félévvel a választások előtt azonban a kormány számára aligha jöhet jól egy ekkora elbocsátás.
Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az Orbán-kormány konzekvensen kiállt a nemzeti vagyon gyarapítása mellett, így minden esetben igyekeztek forrást találni, ha lehetőség nyílt valamilyen stratégiailag fontos vállalat felvásárlására. Ezt jelzi Orbán Viktor hétfő esti nyilatkozata is, amikor jelezte, a kormány erkölcsileg, politikailag és anyagilag is támogatja a korábban privatizált székesfehérvári erőmű állami költségvetési forrásból történő visszavásárlását. Amennyiben létrejön az üzlet, a Dunaferr így is csak a sokadik vállalat lesz, amelyet az elmúlt három évben az állam megvásárol, hiszen ez idő alatt került vissza mások mellett a Mol negyede, a Rába vagy éppen az E.ON Földgáz Storage Zrt.
mfor.hu
