Palacksör, konzervleves, teaház
Palacksör
Gottschligék 1870-ben úgy döntöttek, behozzák Magyarországra a "palacksört". Kezdetben nem volt túl nagy sikerük - buktak is rajta vagy két-háromezer forintot. Ám nem adták fel, s szívós munkával elérték, hogy a csapolt mellett a közönség az üvegbe zártat is megszeresse. A legfőbb ellenállás egyébként abban állt, hogy a kuncsaftok nem akarták elhinni, hogy az átlátszó tartályban lévő habzó nedűt a vásárlást követő hét nap bármelyikén elfogyaszthatják.
Az üzlet idővel várakozáson felül bevált: a jó minőségükről ismert s palackba öntött Dreher sörökből nem győztek eleget előállítani. 1873-ra a kereslet oly mértékben megnőtt, hogy kénytelenek voltak Kőbányán egy telket venni, pincéket kialakítani, pasztörizáló berendezéseket munkába állítani. A beruházás több tízezer forintot igényelt, ám a szélesedő kínálat miatt megérte a horribilis befektetés. Két esztendő múltán az Osztrák-Magyar Monarchia és Európa országai mellett már Dél-Amerikába, Indiába, Kínába, Japánba és Ausztriába exportálták termékeiket.
A távoli szállításokkal azonban alig néhány hónapon belül fel kellett hagyniuk. Gottschlig Ágoston ugyanis kiszámolta, hogy a hosszú szárazföldi vasút- és tengeri hajóút olyannyira megdrágítja a magyar árut, hogy nem versenyképes a holland, dán és német nedűkkel. Így, bár fájó szívvel, de lemondtak az exportról. Pusztán presztízsből ugyanis ők sem akartak tönkre menni...
Konzervleves, teaház
A jó érzékkel megáldott üzletfelek 1875-ben újabb ötlettel rukkoltak elő. Négyezer forintos befektetéssel a VII. és VIII. kerületben leves- és teaházakat állítottak föl, melyek elsősorban a szegény rétegeknek kínáltak olcsó étkezést. A kényelmes és makulátlanul tiszta helyiségekben három krajcárért konzervlevest szolgáltak föl kenyérrel, négyért teát cukorral és hat centiliter rummal. A vállalkozók egy-egy adagon nagyjából fél-fél krajcárt kerestek.
Az ötlet ismét várakozáson felül bevált: szerényebb napokon hét, míg az erősebbeken nyolc-kilencezer csésze tea és leves talált gazdára. A forgalmat fokozta, hogy a tulajdonosok a jótékonysági intézményeknek több ezer, ingyenétkezésre jogosító cédulát adtak át. Gottschlig és Dietrich nem mellékesen arra számított, hogy a hatóságok majd támogatják a szegényellátást; ám reményeikben csalatkozniuk kellett. Így a boltot megtartva ismét visszatértek a már jól bevált rum és teaüzlethez.
Következő, nagy fénnyel és pompával berendezett "árudájukat" 1884-ben, a nem sokkal korábban kiépült Andrássy úton nyitották meg. Innen már luxus csomagküldést is vállaltak, mellyel sok hazai vállalkozónak mutattak példát. Az alapítók útja 1890-ben kettévált. Dietrich Emil fiával külön üzletet nyitott, majd néhány évre rá Gottschlig József is visszavonult a szakmától. Boltjait fia, Ágoston vitte tovább.
A két, nagy múltú vállalat virágkora az első világégés előttre esik. A háborús korlátozások, a szállítási nehézségek először a Dietrich céget tették tönkre, majd a harmincas évek derekán a nagy gazdasági világválság a Gottschlig Ágoston Rt.-nek is betette a kaput. Amikor a céget a bírósági végrehajtók megszállták, mindössze néhány száz pengő volt már csak a széfben. Ma csak az egykori számolócédulák és Újházi Ede antikváriumokban látható kedves plakát emlékeztet rájuk...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
