4. Az Internet felgyorsítja a technológiák és a szellemi termékek elterjedését, és egyben rákényszeríti a vállalatokat, hogy "vegyék fel az Internet sebességét" folyamataik bonyolításában [8].
5. A legfontosabb erőforrás, amely meghatározó mind a technológiai, mind a menedzsment know-how szempontjából az emberi tehetség. A potenciálisan nyereséges üzletek alapításához ugyanis a szükséges tőke ugrásra készen áll. [8]
6. Végül - mintegy összefoglalóan érdemes visszatérni Philip Evans gondolatmenetére, aki a "Stratégia - a játszma vége" című cikkében bizonyítani kívánja, hogy a stratégiaalkotás általa felvázolt fő áramlatainak egyike sem releváns az Internet-korszak jellemzőinek tükrében.[4]
- Az e-kereskedelem, az Internet lerombolja azt a környezetet, amelyben a Harvard-i üzleti stratégiák iskola kifejlődött. A fő cél ma már nem az, hogy formális tervezéssel, irányítással minimalizálják az ügyek rosszul alakulásának valószínűségét, hanem sokkal inkább az, hogy maximalizálják a sikeres működés lehetőségét. Ez más stratégiai magatartást igényel, kezelni, és nem elkerülni kell a kockázatot, szerinte a gyorsaság többet számít, mint a pontosság és az innováció többet jelent, mint az irányítás.
-
- Az Internet megkérdőjelezi a versenyelemzés premisszáit is. A Porter által megfogalmazott 5 tényezős modell feltételezi, hogy a cég, az iparág, a beszállítók, a fogyasztók és az új belépők egyértelműen adottak. A e-kereskedelemben a kérdés, hogy hogyan definiáljuk, kik és mik is valójában ezek a tényezők?
-
- Az új-gazdaság feloldja a képességek meghatározott céghez kötött jellegét. Személyes hálózatok, szabad munkaerő, kockázati tőke, know-how áramlás válik jellemzővé minden, azokat megakadályozni kívánó művelet ellenére. Így a kompetenciák is szabadabban áramlanak a cégek porózussá vált határai között. A képességek tehát továbbra is meghatározók, de már a továbbiakban nem a vállalatokhoz kötődően.
