2. Pótszabadság
A pótszabadság a rendes szabadságnak az a része, amely az alapszabadságon felül bizonyos esetekben megilleti a munkavállalót. Ezek a következők:
- a fiatalkorú munkavállaló évenként 5 munkanap pótszabadságot vehet ki, utoljára abban az évben, amikor a 18. életévét betölti;
-
- a gyermeke nevelésében nagyobb szerepet szülői megegyezés alapján vállaló munkavállalót vagy a gyermekét (gyermekeit) egyedül nevelő munkavállaló szülőt:
-
- egy gyermeke után 2,
-
- két gyermeke után 4,
-
- kettőnél több gyermek esetén 7
- munkanapnyi pótszabadság illeti meg (a gyermek először a születésének évében "hoz" pótszabadságot, utoljára pedig a 16. életévében);
- sok munkavállaló évenként 5 munkanap pótszabadságot vehet ki;
-
- a veszélyes vagy túlzottan egészségkárosító munkahelyen állandó jelleggel dolgozó munkavállalót is megilleti a pótszabadság; illetve
-
- kollektív szerződés vagy munkaszerződés is megállapíthat pótszabadságot. (MTv. 130-133. §.)
II. Betegszabadság
A betegszabadságot a rendes szabadságtól az különbözteti meg, hogy az a munkavállalót betegségből fakadó keresőképtelensége esetében és idejére illeti meg - naptári évenként 15 munkanap erejéig. A betegszabadság ki nem vett része nem vihető át a következő naptári évre. 3 munkanapon túlnyúló betegség esetén a keresőképtelenséget a kezelőorvosnak igazolnia kell a munkáltató felé. Év közben kezdett munkaviszony esetén a betegszabadságnak is az időarányos része jár, amely azonban nem lehet több, mint az esetleges munkaviszonyban még ki nem vett rész.
A betegszabadság ideje alatt a munkavállaló távolléti díjának 80%-a jár. (MTv. 137. §.)
