1990-ben a 15-64 év közötti nők 67,3 százaléka állt alkalmazásban, ez mára 50,9 százalékra esett vissza. Az EU-átlag másfél évtizede 45 százalék volt, ma pedig 56 százalék. A hazai arány igen messze van az úgynevezett lisszaboni célkitűzéstől, amely 2010-re a női foglalkoztatási rátát az Európai Unió országaiban 60 százalékban szabta meg.
A régi EU-tagállamokban elterjedt, hogy a munkaadók biztosítják a nők számára a rugalmas munkaidő lehetőségét, és a részmunkaidős foglalkoztatást. Hollandiában például a nők 73 százaléka dolgozik nem teljes munkaidőben, nálunk ezzel szemben csak a munkavállalók 5 százaléka. Magyarországon a legnagyobb akadály a kutatások szerint a munkaadók idegenkedése az atipikus foglalkoztatási formáktól.
Magyar sajátosság, hogy kisebb a női munkanélküliség, mint a férfiaké: 2002-ben a férfiak 6,1 százaléka, a nők 5,6 százaléka volt állás nélkül. Ez annak köszönhető, hogy a közalkalmazotti és a szolgáltatási szférában - ahol az állások nagyobb részét nők töltik be - jóval kevesebb munkahely szűnt meg, mint a többi ágazatban.
Nem segítik a cégek a nők munkavállalását
Csökkent a nők foglalkoztatottságának szintje Magyarországon a rendszerváltás óta. Ma az Unióban már jóval több nő dolgozik, mint itthon, elsősorban a részmunkaidőnek köszönhetően, olvasható a Népszabadság cikkében.
