A lengyelek munkavállalási kedve a legnagyobb
Finnország a diákok tanulmányuk melletti munkavégzését engedély-mentessé tette, míg Olaszország és Ausztria kvótákat tart fenn. Az egyes országok eltérő szabályozásairól célszerű tehát a Munkaügyi Minisztérium honlapját felkeresni.
A szinglik döntenek külföld mellett
[ajanlo=1095][igazitas=right/]
Az uniós tagsággal a külföldi munkavállalási kedv fellendülése elsősorban Lengyelországra jellemző. A fent említett ír és angol külföldi munkavállalói nyilvántartásokban ők teszik ki a regisztráltak jelentős részét (csaknem 50 százalékát). A legális mellett azonban az illegális munkavállalással is számolni kell minden egyes országban: Különösen Németország küzd a szürke vagy feketegazdaságban dolgozó bevándorlókkal.
Amszterdamban azonban a fekete munkával nem lehet előrébbjutni, ugyanis a városba költözéshez regisztrációra, ehhez pedig vagy tanulmányi szerződésre, vagy pedig munkavállalási engedélyre van szükség. Sokan döntenek mégis a holland főváros felkeresése mellett, mivel a havi 1400 euró körül mozgó átlagbér mindenki számára vonzó.
Az Európai Bizottság Munka- és Életkörülmények Fejlesztéséért Alapítvány közelmúltban készült tanulmánya szerint a munkaképes népesség mindössze 1 százaléka hagyja el hazáját. Rendszerint egyetemisták, vagy már végzett, egyedülálló fiatalok döntenek a kivándorlás mellett, így nemhogy a régi tagországoknak van félnivalójuk, hanem az újaknak az "agyelszívás" miatt.
Hiányzik a bátorság a váltáshoz
A munkavállalói mobilitás azonban számos akadályba ütközik, ahogyan arra Vladimíir Spidla, a foglalkoztatáspolitikáért, szociális ügyekért és esélyegyenlőségért felelős európai biztos nemrégiben felhívta a figyelmet. Hazánkban és a többi tagországban is elsősorban a nyelvtudás hiánya okoz problémát, de emellett sokan nem mernek munkahelyet - ráadásul országot - változtatni. Hogy a kialakult helyzeten változtassanak, az Európai Bizottság a 2006-os évet a munkavállalói mobilitás Európai Évének nyilvánította.
Klausz Melinda
