2001. május 16. 11:00

Lebecsüli, háttérbe szorítja az emberi munkát, a természeti erőforrásokat, ezért rossz az az agrárfejlesztési irány, ahol a ráfordításokban az ipari eszközök a meghatározók - állította már 1982-ben (!) néhány megszállott magyar szakember.

Védett hungarikumok

Milyen lenne egy környezetgazdálkodási alapú, sokfunkciós modell szerint tíz-tizenöt év múlva a magyar agrárium, a magyar vidék?

Olyan, ahol értéke van a helyi ökológiai adottságoknak, történelmi kultúrának, ahol a kézműipari termékektől kezdve az ősrégi magyar fűszernövényekig, a nógrádi kecskesajton, a tönkölybúzán át a ridegen tartott szürkemarháig (ami bizonyítottan soha nem kapja el a kergemarhakórt) minden eladható áru és védett hungarikum. Ahol a vendéglátás a családi termelésből származó csirkére, zöldségre, lekvárra, borra stb. épül. Ahol a védett területeken döntővé válik az ökológiai gazdálkodás, ami ezzel párhuzamosan egyre inkább terjed a nem védett területeken is - sorolja Nagy Bálint. Ehhez Ángyán József hozzáteszi a "tiszta, élő és változatos környezetből egészséges, biztonságos és különleges minőségű élelmiszert", ami a mottója lesz az országunkról kialakuló képnek.

A magyar agrárium és vidék érdekében tehát olyan mezőgazdálkodásra van szükség, amely úgy állít elő a fizetőképes piacokon eladható termékeket, hogy közben megőrzi a tájat, az élővilágot s benne az embert és közösségeit. Ennek a lehetősége benne van a spontán módon eddig is így gondolkodó, példaértékű családi vállalkozásokban, s az úgynevezett SAPARD kistérségi vidékfejlesztési programok is tömegével tartalmaznak ebbe a modellbe illeszkedő elképzeléseket.

Mégis, senkiben nem szabad hiú ábrándokat kelteni! Hathatós és valódi kormányzati segítség nélkül ugyanis mindebből nem lesz semmi. A környezetvédelem, a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése, ezek közös programban való összehangolása kötelező állami feladat, amelynek megoldására ráadásul egyre jelentősebb európai uniós források vonhatók be.
Az új agrárminiszter - a környezetvédelmi miniszterrel együtt - a hírek szerint fel akarja hozatni a pincéből a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot. Bárcsak így lenne! Bár ennek, sajnos, ellentmond, hogy az FVM-ben nemrég készült el a Híd a XXI. századba címet viselő agrárstratégia, olyan tartalommal, mintha a hetvenes években íródott volna. Ismét cél lenne a "15 millió tonna gabona"?…

Unió: földalapú, normatív támogatás

Az Európai Unióval folyó magyar agrártárgyalások ma elsősorban a kvóták és kompenzációs kifizetések körüli alkudozásról szólnak, hogy a belépéskor minél többet szerezhessünk meg az EU támogatási keretéből az agrártermelés finanszírozására. Ha sikerülne elérni, hogy az unió hazánk 1985-1989 közötti éves termésátlagait vegye figyelembe (ezek jóval magasabbak a jelenleginél), akkor mintegy 1,5 milliárd euróra számíthatnánk.

A fő probléma azonban az, hogy az EU-források növekvő mértékben immár nem a termeléshez kapcsolódnak majd, hanem az úgynevezett második pillérhez: a környezetgazdálkodási alapú vidékfejlesztéshez. Ebbe az irányba hatottak a WTO-tárgyalások, az 1995-ös híres uruguayi forduló az EU és az USA közötti tárgyalássorozatban, amikor is elfogadták az agrártámogatások fokozatos csökkentését. Az e helyzetben rejlő lehetőségek kihasználására pedig a magyar hivatalos tárgyalófelek - legalábbis eddig - szinte nem is tesznek kísérletet.

Ausztria nyolc évig készítette a maga nemzeti agrár-környezetvédelmi programját, amit olyan sikerrel valósít meg, hogy 1995 óta évente 250 millió eurót kap az unió közös keretéből. Erre az osztrák parasztok minőségi, speciális, magas élőmunka-igényű termeléssel, környezetbarát rendszerekkel pályázhatnak. A kormány biztonságot nyújtó, ötéves szerződéseket köt a gazdákkal. A támogatás alapja a föld, a megművelt terület mérete. Tehát szó sincs utólagosan, számlákkal igazolandó költségek megtérítéséről, szó sem lehet kedvezményezett és nem kedvezményezett pályázókról - az áthallás a jelenlegi magyar környezettámogatási rendszerre nem véletlen! Csak és kizárólag a pályázati kiírásokban konkretizált céloknak megfelelő, normatív támogatás a szerintük járható út. Ma már az osztrák gazdák termőterületük 90 százalékával vesznek részt a programokban, és ennek köszönhetően Ausztria öt év alatt megduplázta parasztsága jövedelmét.

Ahhoz, hogy Magyarország sikerrel pályázhasson a csatlakozáskor a "második pillér" keretéből, nem elég papíron bemutatni az agrár-környezetvédelmi programunkat, hanem meg is kell kezdeni a megvalósítását. Az EU ugyanis a költségek 75 százalékát állja, a fennmaradó 25 százalékot a magyar államtól várja, hogy tegye hozzá. Ilyen program indítása egyébként valamennyi EU-tagállam számára kötelező, e nélkül tehát be sem léphetünk az unióba.

További anyagok a Piac és Profit oldalain