A Mavir Zrt. a piaci szereplőktől kapott, illetve egyéb forrásokból szerzett információk alapján jogszabályokban rögzített feladataként, évente elemzi a magyarországi villamosenergia-rendszer távlati fejlődését. A legfrissebb tanulmány a rendszerirányító honlapján olvasható.
Az elemzők azzal számolnak, hogy Magyarországon a nettó villamosenergia-igény növekedési üteme a következő tizenöt évben – rövid átmeneti időszak után – évente átlagosan 1,5 százalék lesz, emellett a villamos csúcsterhelés évente jellemzően 70 megawattal fog növekedni. A fogyasztásnövekedés mellett azonban elsősorban a pótlási igények teszik szükségessé az új kapacitások létesítését.
A tanulmány megállapítja, hogy a magyar villamosenergia-rendszer termelői oldalán továbbra is meghatározó a Paksi Atomerőmű, amely 2012-ben a hazai termelés 45,9 százalékát adta. A Mátrai Erőmű 17,8 százalékkal, a Dunamenti Erőmű 6 százalékkal, a Csepeli Erőmű 4,7 százalékkal járult hozzá a hazai termeléshez. A többi nagyerőmű részesedése ez alatti volt.
Az elemzés rámutat arra, hogy a 2008 őszén jelentkező gazdasági válság a hazai erőművek jelentős részét hátrányosan érintette: piacelemzések szerint a villamos energia nagykereskedelmi ára 40 százalékkal csökkent ebben az időszakban. Nőtt a behozatal részaránya, így több rossz hatásfokú hazai erőmű szinte teljesen kiszorult a villamosenergia-piacról. A hőszolgáltató erőművek közül nagymértékben visszaesett a Csepeli Erőmű, az Újpesti Erőmű, a Kispesti Erőmű, és a Debreceni Kombinált Ciklusú Erőmű kihasználása.
A 2013. januári állapot szerint a hazai nagyerőművek bruttó beépített teljesítőképessége 7621 megawatt volt, a kiserőműveké pedig 1458 megawatt. Tartósan nem vett részt az áramtermelésben 495 megawattnyi kapacitás.
A Mavir elemzői szerint a több mint 7600 megawattnyi nagyerőműparkból már tíz éven belül is csak mintegy 5500 megawatt maradhat meg, 2030-ra pedig legfeljebb 4100 megawatt üzemére lehet számítani. A már jelenleg sem fiatal átlagéletkorú nagyerőművek együttes névleges beépített villamos teljesítőképességének tehát több mint a fele helyettesítésre szorul. A jelenlegi kiserőműveknek 2030-ig a kétharmada, mintegy 1000 megawatt lesz még üzemképes.
A jelenlegi, összességében mintegy 9100 megawatt kapacitásból eszerint tíz év múlva nem egészen 6700 megawatt, a 2030-ra nagyjából 5100 megawatt maradhat meg. Ez alapján, valamint a prognosztizálható fogyasztási igényből az elemzők úgy számolnak, hogy a hosszú távú biztonságos villamosenergia-ellátás fenntartása érdekében nagy valószínűséggel egy évtized alatt mintegy 4000 megawatt új kapacitást kell létesíteni, tizenöt év alatt pedig majdnem 6500 megawattot.
A Mavir - befektetői szándéknyilatkozatok alapján számolt - konzervatív előrejelzése szerint a hazai erőműpark 2013. januári 9079 megawatt bruttó névleges villamos teljesítőképessége 2030-ra 10 500 megawattra növekedhet. Az új kapacitásból 3600-7000 megawattot tehetnek ki a nagyerőművek. Nagyerőmű-létesítéseknél lényegében két primer energia-hordozóra lehet alapozni: a földgázra és a hasadóanyagra.
Az elemzők szerint az ellátás biztosítása szempontjából nagy kérdés, hogy mikor helyezik üzembe az első és a második új paksi blokkot. Úgy vélik, a húszas évek második felében feltétlenül számolni kell ezen egységekkel, az elsőre legkésőbb 2026-ban szükség lehet. A tanulmány konzervatívabb és kevésbé szigorú alapokon nyugvó előrejelzésében is két új blokkal számol 2030-ra.
Az elemzés szerint további 1600 megawatt új kapacitást elsősorban a megújuló forrásra építhető kiserőművek építése eredményezhet, ezekek közül főleg a szélerőművek és a biomassza-tüzelésűek bővülhetnek. Nagy valószínűséggel legfeljebb 180 megawattnyi új földgáztüzelésű, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésű kiserőmű is épül 2030-ig, többségük várhatóan a mostani évtizedben.
A tanulmány vizsgálja a távlati importlehetőségeket is. A magyar erőműrendszer beépített teljesítőképessége ugyan lehetővé tenné a tisztán hazai erőművekből történő villamosenergia-ellátást, azonban az erőmű-összetétel és a termelési költségek miatt a villamosenergia-ellátásban évek óta nagy szerepet kap az import, amely 2012-ben a bruttó villamosenergia-fogyasztás 19,9 százalékát tette ki.
Az importkínálatot befolyásolják a térségben folyó erőművi beruházások. A következő években számolni kell azzal, hogy Szlovákiában 2015-ben várhatóan megkezdi a kereskedelmi üzemet a Mohi Atomerőmű két új blokkja. A Jászlói/Apátszentmihályi (Jaslovské Bohunice) Atomerőműbe tervezett beruházás megvalósulása 2025 előtt egyelőre nem lehet reális. A Cseh Köztársaságban a Temelíni Atomerőmű két blokkjának bővítése 2023-ra, illetve 2024-re készülhet el. Romániában bizonytalan a Cernavodăi Atomerőmű harmadik és negyedik blokkjának megvalósulása. A korábbi lengyel atomerőmű-építési tervek az elmúlt időszakban háttérbe szorultak, ugyanakkor a következendő években jelentős szénerőművi kapacitás esik majd ki. Szlovénia a 20-as évekre tervezi a Krskói Atomerőmű újabb blokkjának építését. Ausztria és Németország inkább szivattyús-tározós erőművek létesítésében gondolkodik, Németországban az atomerőművek fokozatosan leállnak 2022-ig.
MTI
