Sokan negatív kamatot kérnek
Ez a logika alapvetően határozza meg a közgazdasági gondolkodást, hiszen emiatt kérünk kamatot egy előnytelenebb időpontért (Samuelson, 1937). Viselkedési közgazdaságtan Blogunkban arról is írtunk, hogy hajlamosak vagyunk akár túlértékelni is a jelenbeli értékeket, és túlságosan nagy hozamokat követelünk meg a jövőbeliektől.
Ezzel szemben számos helyzetben mi magunk kérünk alacsony vagy kifejezetten negatív kamatot, még akkor is, ha kaphatnánk jó kamatozást is.
A leghíresebb példa a fizetések kapcsán merült fel (Loewenstein & Sicherman, 1991). Azt kérdezték meg emberektől, hogy ha lenne egy olyan projekt jellegű munka, ami hat évig tart, akkor a felsorolt 7 lehetőség közül melyik fizetési pályát választanák. Minden fizetés nominálisan (amit készhez kapnak) átlagosan évi 25 000 dollár volt. De az egyik esetben csökkenő volt ez az összeg, tehát az első évben magasabb fizetése lenne, majd folyamatosan csökken. A másik verzió egyenletesen, minden évben 25 000 dollárt adna, míg a többi esetben különböző mértékben, de mindig növekvő fizetést kapnának.
Az emberek többsége valamelyik növekvő fizetést választotta. Pedig ez negatív kamatot jelent, hiszen, ha az elején kapnak nagyobb fizetést, azt még mindig befektethetik vagy bárhogyan felhasználhatják.
A fizetéseken kívül máshol is megjelenik ugyanez a hatás, például a negatív eseményeknél is, mint a fájdalom eltűrése. Ráadásul a fizetésnél még mondhatjuk, hogy hipotetikus kérdésre nagyon más a válasz, mint ha valóban megtörténik. Viszont ebben az esetben az embereket különböző intenzitású fájdalmaknak tették ki, majd megkérdezték, hogy melyiket akarja újra végig csinálni (nem mondhatja, hogy egyiket sem) (Kahneman et al., 1993;Ariely, 1998). Az emberek többsége a nagyobb, de folyamatosan csökkenő fájdalmat választotta.
Ezekből is jól látható, annak érdekében, hogy egy pozitív trendet éljünk meg, hajlandóak vagyunk negatív kamatot elfogadni/kérni. De az az érdekes helyzet, hogy még olyan helyzetben is hajlandóak vagyunk negatív kamatot elfogadni, amikor semmilyen trend nincs jelen, hiszen nem egy sorozatos értékrő van szó. Hardisty és szerző társai (2012) azt találták, hogy kisebb kifizetések esetén, inkább azonnal rendezzük a "tartozást", még akkor is, ha később egy kisebb összeget kellene fizetnünk.
Összességében jól látható, hogy számos esetben hajlandóak vagyunk negatív kamatot nem egyszerűen elfogadni, hanem kifejezetten kérni. Ezáltal számos esetben, ha megfelelően tálalják elénk a döntési helyzetet, még mi kérjük, hogy negatív kamatot fizethessünk.
