Hat év alatt egyszer volt nyereség
Még 2004 novemberében állapodott meg a Mol és az E.ON Ruhrgas International arról, hogy a német cég megveszi a magyar olajvállalat gázkereskedő- és tároló leányvállalatait. Az eredeti tervek szerint ezért mintegy 755 millió eurót fizetett volna az E.ON, viszont a nagykereskedő cég 25 százaléka a Mol kezében maradt volna. Azonban a tranzakció nem volt ilyen egyszerű, hiszen az Európai Bizottság csak úgy engedélyezte azt, hogy a magyar cég a kisebbségi részesedéséről is lemond. A huzavona után végül 2006 januárjában állapodtak meg a felek arról, hogy 2006. március 31-től a németek tulajdonába kerül a két Mol-leány. A Mol tájékoztatása szerint az E.ON 300 millió eurót fizetett a két cégért, illetve átvállalta a vállalatok 600 millió eurós tulajdonosi hitelét. "Az ármódosító tételek hatására a vételár maximum 290 millió euróval növekedhet. Az ármódosítások elszámolása félévente történik 2009. év végéig" - közölte 2006-ban a Mol.
A két egykori Mol-leányvállalatból jött létre aztán 2006-ban az E.ON Földgáz Trade Zrt. és az E.ON Földgáz Storage Földgáztároló Zrt. A vállalatok nyilvános beszámolói alapján eddig nem volt túl jó befektetés a németeknek a bevásárlás, hiszen nagyon messze van a megtérüléstől. A földgáz nagykereskedelemmel foglalkozó E.ON Földgáz Trade Zrt. például az utóbbi hat évben mindössze egyszer tudott profitot termelni, a 2007-es mérleg szerinti eredménye 50,7 milliárd forint volt. Ettől eltekintve folyamatosan mínusszal zárták az évet, 2011-ben például 606 milliós volt a veszteség. A fentiekből következően osztalékot egyszer sem fizettek a tulajdonosnak.
Persze azért ennyire nem rossz a helyzet, hiszen a vállalat üzemi szinten többször is nyereséges volt, 2008-ban, 2009-ben és 2011-ben is a pénzügyi műveleteknek volt köszönhető a mérleg szerinti veszteség. Tavaly például üzemi szinten 32,9 milliárd forintos volt a nyereség, majd ez csúszott át a már említett 606 milliós veszteségbe.
Jobban teljesített eladása óta az E.ON Földgáz Storage Földgáztároló Zrt., mely folyamatosan nyereséges volt és 2008 kivételével minden évben fizetett osztalékot is. Öt év alatt összesen 61,8 milliárd forintot vettek ki ilyen formában a tulajdonosok, ami még mindig messze elmarad a két vállalat egymilliárd euró körüli vételárától.
Külön érdekesség, hogy a nyereséges földgáztároló vállalat árbevétele töredéke a nagykereskedelemmel foglalkozó cégének, az E.ON Trade majdnem hússzor akkora forgalmat bonyolított tavaly, mint az E.ON Storage.
Minek kell az államnak egy veszteséges cég?
Arról régóta pletykálnak, hogy a magyar állam szemet vetett a fenti két társaságra, tavaly nyáron például már olyan sajtóhírek jelentek meg, melyek szerint közel a megegyezés. A Világgazdaság tavaly júliusi értesülései szerint a magyar kormány 800 millió eurót (mintegy 225 milliárd forint) fizetne a két cégért, az E.ON viszont 1,2 milliárd eurót (közel 340 milliárd forint) szeretne kapni. Azóta kicsit elcsendesedtek az ezzel kapcsolatos pletykák, melyeket Orbán Viktor szombati nyilatkozata élesztett újra. A kormányfő szerint "pillanatokon belül vissza fogjuk venni a németektől az E.ON-t".
Annak ellenére, hogy üzletileg a jelek szerint nem a legjobb befektetés a gáz nagykereskedelem, az E.ON Trade komoly befolyással bír a piacon. A legnagyobb hazai kereskedőként ugyanis közvetve az összes lakossági fogyasztót a német tulajdonban lévő cég látja el gázzal. Vagyis gyakorlatilag akinek a kezében ennek irányítása van, az szabadon dönthet arról, hogy például milyen forrásból szerzi be a magyarországi gázt, ami nagyban befolyásolhatja az árakat is.
És itt jöhet a képbe a kormány terve: Orbán Viktor korábban többször beszélt arról, hogy az általa elképzelt új gazdasági rendszer alapja egy nonprofit közszolgáltató szektor lenne. Ebbe a közműcégek külföldi tulajdonosai önként aligha mennének bele, azonban ha a legnagyobb nagykereskedő állami kézben lenne, az máris komoly ütőkártya lenne velük szemben. Bár a nyílt zsarolást egy ilyen helyzetben aligha nézné jó szemmel Brüsszel, mely korábban az E.ON-nak is előírta, hogy a megvásárolt gáz 50 százalékát köteles más cégeknek továbbadni, emellett évente egymilliárd köbméternyi nyersanyagra aukciót kell tartani. Persze egy ilyen előírást könnyen kikerülhet egy cég, hiszen azt az EU sem írhatja elő, kinek köteles továbbadni a gázt.
Magyarán, ha például a kormány azt mondja, hogy aki nem hajlandó nonprofit alapon működni vagy önként kivonulni a magyar piacról, az egész egyszerűen nem jut majd gázhoz a legnagyobb nagykereskedő cégtől, aki uralja a magyar piacot, akkor azzal nyomást tudna gyakorolni az érintett cégekre. Persze ezzel újabb és újabb konfliktusokat vállalna fel.
Ráadásul az új állami kereskedő számára gáz is lenne, hiszen az MVM már korábban leszerződött az azeri AGRI projektbe, illetve egy Ausztria felől érkező esetleges gázkapacitást is lekötött.
De honnan lesz erre pénz?
A tranzakció egyik legfontosabb kérdése, hogy honnan lesz rá forrás a költségvetésből. Hétfői reggeli kommentárjukban a Raiffeisen Bank elemzői is azt emelték ki, hogy a miniszterelnök szombati bejelentése akkor lehetne hatással például a forint árfolyamára, ha ismernénk a részleteket. "Egyelőre nem tiszta, miből szeretné az állam megvenni és mennyiért" - hangsúlyozzák az elemzők.
A lehetséges forrás azért is kiemelten fontos, mert sok szakértő már most is ingatagnak látja a jövő évi büdzsét, hiszen várhatóan nem sikerül majd "átnyomni" az EKB-n a Magyar Nemzeti Bankra kivetett 120 milliárd forintos tranzakciós illetéket. Ez pedig már most egy potenciális lyuk a jövő évi terveken, ehhez jön még az, hogy piaci szakértők szerint túlságosan optimista a kormány 1,6 százalékos gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzése 2013-ra.
Beke Károly
mfor.hu
