A cikk első része
A cikk második része
A relatív autonóm kapcsolatokból álló hálózatoknál is adódhatnak olyan helyzetek, ahol a külső elvárásokkal szembeni viselkedés inkább passzív. Az ilyen hálózatokat hívjuk "aggregált hálózat"-oknak, mivel a partnerek inkább nominálisan tartoznak a hálózathoz, és a hálózaton belüli (tanulási) zavarokra csupán reagálnak. Ide tartoznak például azoknak a laza kapcsolatú szövetségeknek a csúcsszervezetei, amelyek egymással szemben sem jogokra, sem kötelességekre nem tartanak igényt.
Ezzel szemben proaktívan és reflexíven viselkednek azok a hálózatok, amelyek egyrészt maguk is adnak ösztönző impulzusokat, másrészt partnereiktől is elvárják a hasonló kezdeményezést, mi több, szimulációval megelőzik őket. Ezek a "tanuló hálózatok". Ide tartozik például az internet. Ez a számítógépes világháló az egyes szolgáltatók és felhasználók hozzájárulásából él, akik egymást kölcsönösen aktívan figyelik és kínálatukat a hálózat trendjeivel együtt fejlesztik.
Ha ehhez társul még egy további tulajdonság, a hálózatban való tanulás egy közösen osztott jövőkép mellett, akkor "Community"-ről beszélünk. Az ilyen típusú hálózatok aktív tanulásra késztetik a partnereket, érdekeltek a kölcsönös továbbfejlődésben, tudva azt, hogy szükségünk van a többiekre ahhoz, hogy kisegítsenek bennünket a tanulási letargiából. "Zavarokat" állítanak, hogy "megzavarják" magukat (a "zavar" fogalmán itt "felszólítást" értünk, és nem szabad összekeverni a "destrukcióval" "rombolási" értelemben). A Communityk jelenleg regionális érdekközösségekben fejlődnek, mint pl. a környezeti szektorban, a turizmusszektorban, de nagyvállalatok környezetében is.
Ha megfigyeljük ezen hálózatok különböző kapcsolatait a konvencionális vállalati szervezetekkel összehasonlítva, akkor különböző szempontok mozaikképét kapjuk, amelyből kitűnnek a hálózatok legfontosabb tulajdonságai. A leglényegesebbekre szeretnénk korlátozni magunkat (lásd 3-4. táblázat).
A hálózatok konstellációjában az a közös, hogy a szervezet sok autonóm résztvevő között oszlik meg. Az autonóm azt jelenti, hogy ezek a csomópontok műveleteiket a többiek ellenőrzési lehetőségeitől függetlenül végzik. Ez átlagon felüli bizalmat követel meg az egész hálózat fejlődési képessége iránt. A bizalom olyan mechanizmus, amely a környezet átláthatatlan komplexitását biztonsági garanciák feltételezése nélkül kezeli. Aki bizalmatlan, az saját normái kritérium-szemüvegén keresztül szemléli a környezetét. Azt akarja, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, vagy legfeljebb csak az ellenőrzés "fűzője" változzon meg.
Az egyes vállalatokat egy fent és lent definiálja. A hálózatokra ez nem érvényes, ezek inkább policentrikusak, és lényeges perifériájukat minden hálózati csomópontból kiindulva határozzák meg. A modell szemléletessé tehető az emberi test metaforájával. Itt sincs hierarchia a szervek között. Nincs túl sok értelme annak a megállapításnak, hogy a máj fontosabb, mint a szív. Ha hiányzik valamelyik, akkor valószínű egzisztenciális veszélybe kerül a test. A hálózatban nem lehet hierarchikus utasítási jogosultság, sokkal inkább a kollegiális együttműködési kultúra a lényeg.
Tanuló hálózatok és Communityk
A különbség könnyen szemléltethető a fenti tanulási fogalommal. A szervezetnek viselkedési szabályokat kell a belső és külső környezettel való érintkezéshez létrehoznia, azaz meg kell teremtenie és le kell egyszerűsítenie a rendszer és a környezet közötti párbeszédet.
