A tanácsadó cég összefoglalója ugyanakkor kiemeli: az egyik legfontosabb kérdés az átgondolt tervezés, hogy a megépült létesítmények, közlekedési beruházások működtethetőek maradjanak a tömeg távozása után is.
A PwC elemzése pozitív példaként hozza az 1992-es nyári játékoknak otthont adó Barcelonát, ahol ötven éve tervezett célokat valósítottak meg az olimpia apropóján. Elkészültek a várost elkerülő körgyűrűk, felújították a repteret, átszervezték a tömegközlekedést, rehabilitáltak számos elmaradt városrészt, felújították a távközlési hálózatot, modernizálták a közegészségügyi ellátórendszert.
A város nem tudott volna kigazdálkodni ilyen mértékű beruházást, így az önerőből előteremtett ötmilliárd dollárhoz további hétmilliárd dollár társult magántőke bevonása útján, jellemzően PPP-beruházások keretében.
Kína 2002 és 2006 között 40 milliárd dollárt fordított az olimpia kapcsán infrastruktúra fejlesztésére és létesítmények kiépítésére. Megkétszerezték a pekingi metróvonalak hosszát, létrehozták az elővárosi vasúthálózatot, új repteret építettek, és fejlesztették az úthálózatot. Az olimpiával összefüggő beruházások a befektetések 15 százalékát tették ki 2002 és 2008 között. A PwC elemzése szerint Peking mindebből azóta is profitál.
London mintegy 15 milliárd dollárt fordít az olimpiai park létrehozására és Kelet-London rehabilitációjára, amelynek része hidak, közművek felújítása és a közlekedési hálózat fejlesztése is. Már arra is kész tervek vannak, hogy az olimpiai falu a versenyt követően elegáns lakóparkként szolgál majd, a benne lévő lakások részben állami, részben magánszemélyek tulajdonába kerülhetnek.
Az olimpiához közvetlenül nem kötődő úthálózat-fejlesztési beruházások mintegy 8 milliárd dollárt tesznek ki, ilyen például egy fontos elkerülő autópálya kiépítése London körül, amelyet teljes egészében magántőkéből, PPP-beruházás formájában valósítanak meg.
Az 1976-os montreali olimpia viszont 30 évre eladósította a várost, Görögország pedig már bánja, hogy 2004-ben olimpiarendezést vállalt - derül ki az összegzésből.
A PwC Magyarország szakemberei 2002-ben átfogó megvalósíthatósági tanulmányt készítettek a 2012-es olimpia budapesti megrendezéséről. A számítások szerint az olimpia megrendezése és az ehhez szükséges magyarországi infrastrukturális fejlesztések összesen 23,5 milliárd dollárba kerültek volna.
2010-ben a PwC elkészítette a tanulmány aktualizált változatát, amelyben a 2020-ban esedékes játékok budapesti megrendezésének lehetőségét vizsgálták. Eszerint a rendezés, valamint a kifejezetten az olimpia miatt felmerült fejlesztések 15,3 milliárd dollárba kerülnének.
Az elemzés részletesen bemutatja azt is, hogy a beruházások eredményeképpen milyen hatások várhatóak, például GDP-növekedés, többlet adóbevétel, munkahelyteremtés. A számítások azt mutatják, hogy az olimpiai beruházások a 2015-2019-es időszakban évi átlagban mintegy 25-30 ezer többlet munkahelyet hoznának létre. A növekvő foglalkoztatás csökkenő munkanélküliséget, ezáltal az erre fordított állami kiadások csökkenését is jelentené a szakértők szerint.
A kockázatokat vizsgálva egyebek mellett arra hívják fel a figyelmet, hogy a megkezdett beruházások nem állíthatók le, a költségek alultervezettsége esetén az olimpia egyfajta kényszerpályává válik, amely további forrásokat vonhat el az államháztartástól.
A magántőke bevonása több szempontból is jó lehetőség a PwC elemzői szerint, ugyanis jelentősen csökkenti a ráfizetés és eladósodás egyedül viselt kockázatát. A fellendülés a rendező város mellett a magántőkének is érdeke: az infrastruktúra, ezen belül a közlekedés fejlesztése alapjaiban javítja egy-egy régió gazdasági lehetőségeit. A munkavállalók gyorsabban jutnak el munkahelyükre, gyorsabb és olcsóbb lesz a közlekedés a beszállítók számára, általánosságban is élhetőbb lesz a régió, ami a gazdasági növekedés alapja.
MTI
